Verhaeren, Émile: Tébolydal (1) (Chanson de fou (1) Magyar nyelven)

Le crapaud noir sur le sol blanc
Me fixe indubitablement
Avec des yeux plus grands que n’est grande sa tête ;
Ce sont les yeux qu’on m’a volés
Quand mes regards s’en sont allés,
Un soir, que je tournai la tête.

Mon frère ? — il est quelqu’un qui ment,
Avec de la farine entre ses dents ;
C’est lui, jambes et bras en croix,
Qui tourne au loin, là-bas,
Qui tourne au vent,
Sur ce moulin de bois.

Et celui-ci, c’est mon cousin
Qui fut curé et but si fort du vin
Que le soleil en devint rouge ;
J’ai su qu’il habitait un bouge,
Avec des morts, dans ses armoires.

Car nous avons pour génitoires
Deux cailloux
Et pour monnaie un sac de poux
Nous, les trois fous,
Qui épousons, au clair de lune,
Trois folles dames sur la dune.

Sötét varangy, világos föld:
Engem bámul, nyelvet rám ölt
Kiguvadt két szeme nagyobb fejénél, tág;
Éntőlem való mindkét szem:
Nem néztem oda éppen, nem,
Azonnal el is lopták hát.

Bátyám? — Hazudós mint egy tiszt..
Fogai között nincs, csak liszt;
Átvetett kézzel-lábbal ma
Ő forog amott, ha
A szél szól: Pszt! —,
Ama famalmon, la.

Ez meg itt a rokonom, mord
Plébános volt, és vedelt oly sok bort,
Hogy attól lett a nap fent rőt;
Tudtam, rejti egy viskó őt,
S minden szekrényben holttest áll.

Mert nem valódi herénk: ál,
Két kavics, két incs.
Van egy zsák tetünk, egy zsák kincs,
Három őrültek vagyunk, ilyen több nincs,
Elveszünk a holdfénynél, sőt
A dűnén, három őrült nőt.
   
      

A fordítás prozódiájáról lásd a Sully Prudhomme A naplemente c. versének fordításához fűzött megjegyzést.

A vers hagyományos, jambikus fordítása:

Fényes földön sötét varangy
Engem fixíroz az, bizony,
Még a fejénél is sokkal nagyobb szemekkel,
Miket egy kéz tőlem lopott
Mert szemem elbámészkodott
S nem figyeltem, egy kora reggel.

Bátyám? — Hazudós szerfölött,
Csupa liszttel a fogai között.
Keresztbe font lábak-karok:
Ő az, aki forog,
Forog, pörög
A fa-malmon amott.

Ez meg az unokaöcsém,
Plébános volt és az rontott dicsén,
Hogy a napot is borvirágosra vedelte.
Lakhelyét rossz viskóba tette,
És hullákat rejtett a szekrény.

Mert nemzőszervünk végeredmény-
Ben két kavics,
Váltópénzünk egy zsák tetü,
Mi, három féleszű,
A holdfénynél nőül veszünk
Három féleszű nőt, így lesz egész eszünk.