Verhaeren, Émile: Tébolydal (2) (Chanson de fou (2) Magyar nyelven)
Chanson de fou (2) (Francia)Je les ai vus, je les ai vus,
|
Tébolydal (2) (Magyar)Láttam őket, láttam én mind, Szalmából hát, Eggyé a lelkem lőn Másé bőröm lett A fenti vers nem veszi magát túl komolyan és, alighanem ezért, nem is ragaszkodik aggályosan a fentemlített drákói szabályokhoz — mégis követi őket többékevésbé a szerző, de mintha csak amúgy ösztönösen, merő megszokásból követné. Nos: francia költő számára sarkalatos — magyar fül számára nem könnyen felfogható fontosságú — különbség van páros és páratlan szótagszámú verssorok között (annak ellenére, hogy az úgynevezett magyaros, ütemhangsúlyos verselésnek is egyik eleme a szótagszám), és egyazon versen belül általában nem szerepelnek mind páros, mind páratlan szótagszámú sorok. Verhaerent a fenti rendhagyó vers esetében mindez láthatólag nemigen érdekelte, de a 25 verssor között mégis mindössze négy vagy öt páratlan szótagszámú van, valószínűleg azért, mert francia költőnek inkább a páros szótagszámra áll rá a nyelve meg a tolla. A magyar fordítás szempontjából mindez még sokkal jelentéktelenebb dolog, mégis követtem eredetit ebben is; bevallom, merő formalizmusból. A magyar versfordítás formalista. Olyasmi ez számomra, mint Verhaeren számára a páros szótagszámú verssor: olykor egyáltalán semmi jelentősége, de azért mégis... Ennek és saját „szabályaimnak” követése érdekében itt-ott szokásomnál lezserebbül fordítottam a verset és költöttem bele, így a „bőg”-öt meg azt, hogy a ruha nem csak zöld mint a sóska, hanem még nő is mint a sóska. Az ilyesmi gyakran halálosan komoly versekben is elkerülhetetlen, itt meg még csak nem is árt semmit ennek a csapongó versnek; maga a szerző is beleírhatott volna abba ilyesmit. Alant a vers szokványos jambikus fordítása; az eredetiben páratlan szótagszámú verssorok, az eléggé általános magyar gyakorlatnak megfelelően, nem jambikusan, hanem trochaikusan vannak lefordítva. — A jambikus és a trochaikus ritmust összehasonlíthatatlanul nehezebb elkerülni, mint megvalósítani; nagyon hajlékony, gördülékeny, fülbemászó, de ez nem mindig előny. Láttam őket, láttam biz’ én, Kar, hát: csupa szalma, Kalapjuk benyomva laposra, Egyik elvitte lelkem, Másik vitte bőrömet Egy pór arra ügetett
|