Verne, Jules: A hold (La Lune Magyar nyelven)

Bien des gens en ce monde ont une humeur byzarre,
Et dont on cherche en vain la cause et le secret;
Sans qu’on sache pourquoi, leur esprit douceret
En un instant hargneux, coléreux se déclare;
 
L’un défend une chose, et puis il la permet;
L’autre Anglais le matin, le soir se fait Tartare.
L’un à l’esprit posé devient brouillon, distrait,
L’autre, grand orateur, est muet à la barre;
 
L’un change d’habitude aussitôt déjeuner;
Et l’autre pour le faire attend après dîner;
Avare, celui-ci prodigue sa fortune;
 
L’un progressiste à fond tourne aux conservateurs;
D’où viennent les reflux et flux de ces humeurs?
Comme ceux de la mer, n’est-ce pas de la lune?
 
 
(décembre 1847)

Fura természetű nem egy ember a földön,
Kutathatod, miért, az ok marad titok,
Ki tudja, vajh miért, a szelíd és nyugodt
Haragra gerjed ím, tajtékzik már dühöngőn!
 
Ez itt tilt valamit, majd eltűri legott,
Az reggel angol úr, s tatár, az est ha följön.
Ki csupa elmeél: bambul, zavarodott.
Szónok hordóra hág, s nyámmog csupán a csöndön.
 
Van, ki ebéd után már alkatot cserél,
Más e cserével épp vacsoráig nem él.
A fukar vagyonát herdálja el torozva,
 
És a nagy haladár a maradókhoz áll.
Vajon honnan ered e jellem-ár-apály?
Tán mint a tengerét, ezt is a hold okozza?