Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Viau, Théophile de: Óda (XLIX. Ode Magyar nyelven)

Viau, Théophile de portréja
Tímár György portréja

Vissza a fordító lapjára

XLIX. Ode (Francia)

Un corbeau devant moi croasse,

Une ombre offusque mes regards,

Deux belettes et deux renards

Traversent l'endroit où je passe,

Les pieds faillent à mon cheval,

Mon laquais tombe du haut mal,

J'entends craqueter le tonnerre,

Un esprit se présente à moi,

J'ois Charon qui m'appelle à soi,

Je vois le centre de la terre.

 

Ce ruisseau remonte en sa source,

Un bouf gravit sur un clocher,

Le sang coule de ce rocher,

Un aspic s'accouple d'une ourse,

Sur le haut d'une vieille tour

Un serpent déchire un vautour,

Le feu brûle dedans la glace,

Le Soleil est devenu noir,

Je vois la Lune qui va choir,

Cet arbre est sorti de sa place.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lescorriges.com/acces

Óda (Magyar)

Előttem ím egy varju károg;

Egy árny szemem vakítva ég;

Két róka lép és két menyét

Keresztben ott, amerre járok;

Rogyadozgatni kezd lovam;

Szolgám magasból lezuhan;

Hallom, a mennykövek görögnek;

Előttem szellem lebben át,

Hallom Charon hívó szavát,

És látom közepét a földnek.

 

Egy ökör haranglábra mászik;

Forrása felé fut az ér;

Itt sziklából csorog a vér;

Áspiskígyóval medve párzik;

Egy ölyvet ó torony hegyén

Sikló marcangol könnyedén;

Jég között lobognak a lángok,

Koromfekete lett a nap;

Egy perc és a hold leszakad;

E fa a helyéről kimászott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap