Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Villon, François: Ballada és könyörgés Cotard mesterért (Ballade et oroison Magyar nyelven)

Villon, François portréja

Ballade et oroison (Francia)

Pere Noé, qui plantastes la vigne,
Vous aussi, Loth, qui beustes ou rochier,
Par tel party qu'Amours, qui gens engigne,
De voz filles si vous feist approuchier
(Pas ne le dy pour vous le reprouchier),
Archetriclin, qui bien sceustes cest art,
Tous trois vous pry qu'o vous vueillez perchier
L'ame du bon feu maistre Jehan Cotart.

Jadi extraict il fut de vostre ligne,
Luy qui beuvoit du meilleur et plus chier;
Et ne deust il avoir vaillant ung pigne,
Certes, sur tous, c'estoit ung bon archier;
On ne luy sceut pot des mains arrachier;
De bien boire ne fut oncques fetart.
Nobles seigneurs, ne souffrez empeschier
L'ame du bon feu maistre Jehan Cotart!

Comme homme beu qui chancelle et trepigne
L'ay veu souvent, quant il s'alloit couchier,
Et une fois il se feist une bigne,
Bien m'en souvient, a l'estal d'ung bouchier;
Brief, on n'eust sceu en ce monde serchier
Meilleur pyon, pour boire tost et tart.
Faictes entrer quant vous l'orrez huchier
L'ame du bon feu maistre Jehan Cotart!

    Envoi


Prince, il n'neust sceu jusqu'a terre crachier;
Tousjours crioit: »Haro! la gorge m'art.«
Et si ne sceust oncq sa seuf estanchier,
L'ame du bon feu maistre Jehan Cotart.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://home.arcor.de

Ballada és könyörgés Cotard mesterért (Magyar)

Noé apánk, szőlők és borok apja,
és Lót, ki annyit ittál a hegyen,
hogy részegen, mint másokat, becsapva,
leányaidhoz vitt a szerelem
(nem szemrehányás, hogy megemlítem),
s Architriclin, italban te se gyengébb:
fogadjátok, könyörgöm, szívesen
néhai Cotard mester áldott lelkét!

Biztos a ti fátoknak volt a sarja,
hisz ő, bár zsebe lapult betegen,
mindig a legjobb nedűket nyakalta!
Király volt ő! Kezéből neki nem
szedhette ki a kupát senki sem.
Pogány murikra restnek sose lelték.
Ne hagyjátok elűzni ridegen
néhai Cotard mester szomju lelkét!

Sokszor láttam, dülöngélve jobbra-balra
hogy totyogott haza öregesen.
Fejét egyszer mészárospultba csapta,
és daganata nőtt, emlékezem;
éj-nap csak inni: többé nem terem
széles e földön olyan korcsma-vendég;
védjétek hát ti hárman kegyesen
néhai Cotard mester szomju lelkét!

Ajánlás


Herceg - a torka száraz-tüzesen
folyton rikoltott: "Hű! ég, a keservét!"
Itassa most örök bor odafenn
néhai Cotard mester szomju lelkét!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gyere.be/show

minimap