Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vivien, Renée: Aurore sur la mer

Vivien, Renée portréja

Aurore sur la mer (Francia)

Je te méprise enfin, souffrance passagère !
J’ai relevé le front. J’ai fini de pleurer.
Mon âme est affranchie, et ta forme légère
Dans les nuits sans repos ne vient plus l’effleurer.

Aujourd’hui je souris à l’Amour qui me blesse.
O vent des vastes mers, qui, sans parfum de fleurs,
D’une âcre odeur de sel ranimes ma faiblesse,
O vent du large ! emporte à jamais les douleurs !

Emporte les douleurs au loin, d’un grand coup d’aile,
Afin que le bonheur éclate, triomphal,
Dans nos cœurs où l’orgueil divin se renouvelle,
Tournés vers le soleil, les chants et l’idéal !



FeltöltőBittner Gábor
Az idézet forrásahttps://www.poetica.fr/poeme-1599/renee-vivien-aurore-sur-la-mer/

Hajnal a tengeren (Magyar)

Te bolygó fájdalom, megvetlek végre téged!
Nem sírok már tovább. Felszegtem a fejem.
Lelkem felszabadult, könnyed kis semmiséged
Nem bántja már tovább nyugtalan éjeken.

Ma már mosolygok én a sebző Szerelemre,
Ó tág tenger szele, virágillat se kell, 
Fanyar sós levegőd újból gyengévé tenne,
Ó nagy szél, vidd a kínt, örökre tőlem el!

Vidd messzire a kínt, egy szélrohammal innen,
Hogy lobbanjon belül boldogság, diadal,
Isteni büszkeség éledjen szíveinkben,
Amely fényt, dalokat, s eszményeket akar.



FeltöltőBittner Gábor
Az idézet forrásasaját

minimap