Vivien, Renée: Chanson

Chanson (Francia)

Il se fait tard… tu vas dormir,
Les paupières déjà mi-closes.
Au fond de l’ombre, on sent frémir
L’agonie ardente des roses.

Sur ton front lourd d’accablement
Tes cheveux font de légers voiles.
Dans le ciel, brûle infiniment
La flamme blanche des étoiles.

Et la Déesse du Sommeil,
De ses mains lentes, fait éclore
Des fleurs qui craignent le soleil
Et qui meurent avant l’aurore.

Feltöltő	Bittner Gábor
Az idézet forrása	https://fr.wikisource.org/wiki

Dal (Magyar)

Aludni térsz… későre jár,
Pilláid már félig lezárva.
Érezni, reszket a homály,
Rózsák izzó agóniája.

Az orcád fásult, csüggeteg,
Hajad terül, mint lenge fátyol,
Az égen végtelen tüzek,
A csillagok fehére lángol.

Az Álomistennő pedig
Virágok szirmát bontogatja,
A nap fényét kik rettegik,
S meg is halnak majd pirkadatra.

Bittner Gábor

Feltöltő	Bittner Gábor
Az idézet forrása	saját