Voiture, Vincent: Sous un habit de fleurs

Sous un habit de fleurs, la Nymphe que j'adore,

L'autre soir apparut si brillante en ces lieux,

Qu'à l'éclat de son teint et celui de ses yeux,

Tout le monde la prit pour la naissante Aurore.

La Terre, en la voyant, fit mille fleurs éclore,

L'air fut partout rempli de chants mélodieux,

Et les feux de la nuit pâlirent dans les Cieux,

Et crurent que le jour recommençait encore.

Le Soleil qui tombait dans le sein de Thétis,

Rallumant tout à coup ses rayons amortis,

Fit tourner ses chevaux pour aller après elle.

Et l'Empire des flots ne l'eût su retenir ;

Mais la regardant mieux, et la voyant si belle,

Il se cacha sous l'onde et n'osa revenir.

Virágköntösben a szép Nimfa, kit imádok,

múltkor oly fényesen jelent egy este meg:

azt hitték róla, ő a frissen született

Hajnal, arca s szeme oly tündöklőn sugárzott.

Láttán a föld ezer új virágot virágzott,

a légben mindenütt lágy dallam lebegett;

nappal virrad megint – vélték – a föld felett,

s elsápadtak az ég boltján az éji fények.

A Nap pihenni már Thétisz keblére hullt,

de erre fölfigyelt, hunyt sugara kigyúlt,

s kedvéért lovait megfordította nyomban;

elé hiába állt volna a tengerár;

meglátta, míly csodás Nimfám, megnézte jobban

s a habba bújt, s nem is mert mutatkozni már.