Wouters, Liliane: Les vierges sages

Cinq je les vois, sur une pierre assises.

La lampe en main.

Cinq esperant qu'une ombre se precise

Dans le lointain.

Avec les yeux plus grands que le visage,

De jour, de nuit,

Devant mon seuil, voici les vierges sages

Et leur ennui.

Elles ont lu la page d'Evangile

Où vient l'epoux.

Depuis, leur temps est comme la vigile

D'un rendez-vous.

Cinq elles sont, toujours sur cette pierre,

Contre le mur.

Cinq qui n'ont plus de pleurs sur leurs paupières,

Leurs yeux sont durs.

Car ils ont vu passer les soeurs frivoles,

Tous feux eteints.

Allons jouer, ma belle, au coeur qui vole

very son destin.

Laure, Tiphane, Ursule, Berengère

Et Cordula

Dansent au bois des rondes etrangères

Mais nous voilà.

Les bras tendus et is ceinture vierge.

Qu'attendons-nous

Avec le feu sterile de nos cierges

Sur les genoux?

Ott ülnek folyton ők a kőpadkán öten,

gyertyájuk ég.

Ott várják jönni őt, hogy küldi s eljövend,

a messzi ég.

Orcájuk egyre fogy, csak szemük holdja nő,

míg napra éj

múlik, ott ülnek ők, öt bölcs szűz, csupa kő

és szenvedély.

Hisz meg van írva, hogy értük jön hitvesük,

eljön a nap.

Azóta ülnek így, le nem zárul szemük,

virrasztanak.

Öten a kőpadon, egyenes derekuk

a falhoz ér.

Öten, dermedt szemük árkában könny se fut,

csak száraz ér.

Kacér nővéreik lángjából mi maradt:

görbécske láng.

Szóltak: gyertek velünk, ezer édes kaland

vár még miránk.

Laure, Tiphaine, Bérengère, Ursula

és Cordula,

erdőben táncoló, szélfújta, ostoba

öt szép ruha.

De rajtunk szűzi öv, karunk kinyújtva vár,

tüzünk örök.

Kiért ez öt hideg, hótiszta gyertyaszál

térdünk között?