Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Castro, Rosalía de: Hamuszín, álmos szürkeség (Cenicientas las aguas, los desnudos… Magyar nyelven)

Castro, Rosalía de portréja

Cenicientas las aguas, los desnudos… (Galego)

Cenicientas las aguas, los desnudos

árboles y los montes cenicientos;

parda la bruma que los vela y pardas

las nubes que atraviesan por el cielo;

triste, en la tierra, el color gris domina,

¡el color de los viejos!

 

De cuando en cuando de la lluvia el sordo

rumor suena, y el viento

al pasar por el bosque

silba o finge lamentos

tan extraños, tan hondos y dolientes

que parece que llaman por los muertos.

 

Seguido del mastín, que helado tiembla,

el labrador, envuelto

en su capa de juncos, cruza el monte;

el campo está desierto,

y tan sólo en los charcos que negrean

del ancho prado entre el verdor intenso

posa el vuelo la blanca gaviota,

mientras graznan los cuervos.

 

Yo desde mi ventana,

que azotan los airados elementos,

regocijada y pensativa escucho

el discorde concierto

simpático a mi alma…

¡Oh, mi amigo el invierno!,

 

mil y mil veces bien venido seas,

mi sombrío y adusto compañero.

¿No eres acaso el precursor dichoso

del tibio mayo y del abril risueño?

 

¡Ah, si el invierno triste de la vida,

como tú de las flores y los céfiros,

también precursor fuera de la hermosa

y eterna primavera de mis sueños…!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesi.as/rc8426.htm

Hamuszín, álmos szürkeség (Magyar)

 

Hamuszín, álmos szürkeség a tájon,

hegyen, vízen a homály szürke hamva,

lopakszik barna köd, s barnán iramlik

az ég alatt a rongyos felhőfalka.

Szomoru szín uralkodik a földön:

öreges szürke-barna.

 

Hideg eső suhog, s a szél az erdőn

a fák között suhanva

furcsán fütyül magában,

belétur az avarba,

mélyen jajong, fájdalmasan kiáltoz,

minthogyha régi holtat szólogatna.

 

Megy a paraszt, vacog a sásköpenyben

kutyája összefagyva

lohol nyomában át a téli hágón:

kopár a dombok alja.

A téli rét csapzott-hideg füvében

borzongó apró, fekete tavakra

levillan egy fehér sirály az égből.

Varjú rikoltoz arra.

 

S én könnyes ablakomból,

melyen dörömböl szél, eső haragja,

figyelek elmerengve, könnyű szívvel

a téli hangzavarra,

mely kedvem felderíti.

Ó, tél rideg hatalma!

 

Komor barát, áldón köszönt a lelkem,

mogorva jöttöd boldogan fogadja.

Hiszen jövendölsz: április lesz, május,

s virágos ágat lenget a tavaszba…

 

Tél, drága hírnök te, ki azt ígéred,

hogy szellő száll majd, szirmok zuhatagja -

bár életemnek szomorú telére

álmaim örök májusa fakadna!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap