Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pindarosz: A szürakuszai Hierónnak, olümpiai győzelmére (ΙΕΡΩΝΙ ΣΥΡΑΚΟΥΣΙῼ ΚΕΛΗΤΙ Magyar nyelven)

Pindarosz portréja

ΙΕΡΩΝΙ ΣΥΡΑΚΟΥΣΙῼ ΚΕΛΗΤΙ (Ógörög)

ἄριστον μὲν ὕδωρ, ὁ δὲ χρυσὸς αἰθόμενον πυ̂ρ

ἅτε διαπρέπει νυκτὶ μεγάνορος ἔξοχα πλούτου:

εἰ δ᾽ ἄεθλα γαρύεν

ἔλδεαι, φίλον ἠ̂τορ,

μηκέθ᾽ ἁλίου σκόπει

[̓́λλο θαλπνότερον ἐν ἁμέρᾳ φαεννὸν ἄστρον ἐρήμας δι᾽ αἰθέρος,

μηδ᾽ Ὀλυμπίας ἀγω̂να φέρτερον αὐδάσομεν:

ὅθεν ὁ πολύφατος ὕμνος ἀμφιβάλλεται

σοφω̂ν μητίεσσι, κελαδει̂ν

Κρόνου παι̂δ᾽ ἐς ἀφνεὰν ἱκομένους

μάκαιραν Ἱέρωνος ἑστίαν,

θεμιστει̂ον ὃς ἀμφέπει σκα̂πτον ἐν πολυμάλῳ

Σικελίᾳ, δρέπων μὲν κορυφὰς ἀρετα̂ν ἄπο πασα̂ν,

ἀγλαΐζεται δὲ καὶ

μουσικα̂ς ἐν ἀώτῳ,

οἱ̂α παίζομεν φίλαν

ἄνδρες ἀμφὶ θαμὰ τράπεζαν. ἀλλὰ Δωρίαν ἀπὸ φόρμιγγα πασσάλου

λάμβαν᾽, εἴ τί τοι Πίσας τε καὶ Φερενίκου χάρις

νόον ὑπὸ γλυκυτάταις ἔθηκε φροντίσιν,

ὅτε παρ᾽ Ἀλφεῳ̂ σύτο, δέμας

ἀκέντητον ἐν δρόμοισι παρέχων,

κράτει δὲ προσέμιξε δεσπόταν,

Συρακόσιον ἱπποχάρμαν βασιλη̂α. λάμπει δέ οἱ κλέος

ἐν εὐάνορι Λυδου̂ Πέλοπος ἀποικίᾳ:

του̂ μεγασθενὴς ἐράσσατο γαιάοχος

Ποσειδα̂ν, ἐπεί νιν καθαρου̂ λέβητος ἔξελε Κλωθὼ

ἐλέφαντι φαίδιμον ὠ̂μον κεκαδμένον.

ἠ̂ θαυματὰ πολλά, καί πού τι καὶ βροτω̂ν φάτις ὑπὲρ τὸν ἀλαθη̂ λόγον

δεδαιδαλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις ἐξαπατω̂ντι μυ̂θοι

Χάρις δ᾽, ἅπερ ἅπαντα τεύχει τὰ μείλιχα θνατοι̂ς,

ἐπιφέροισα τιμὰν καὶ ἄπιστον ἐμήσατο πιστὸν

ἔμμεναι τὸ πολλάκις:

ἁμέραι δ᾽ ἐπίλοιποι

μάρτυρες σοφώτατοι.

ἔστι δ᾽ ἀνδρὶ φάμεν ἐοικὸς ἀμφὶ δαιμόνων καλά: μείων γὰρ αἰτία.

υἱὲ Ταντάλου, σὲ δ᾽, ἀντία προτέρων, φθέγξομαι,

ὁπότ᾽ ἐκάλεσε πατὴρ τὸν εὐνομώτατον

ἐς ἔρανον φίλαν τε Σίπυλον,

ἀμοιβαι̂α θεοι̂σι δει̂πνα παρέχων,

τότ᾽ Ἀγλαοτρίαιναν ἁρπάσαι

δαμέντα φρένας ἱμέρῳ χρυσέαισί τ᾽ ἀν᾽ ἵπποις

ὕπατον εὐρυτίμου ποτὶ δω̂μα Διὸς μεταβα̂σαι,

ἔνθα δευτέρῳ χρόνῳ

[̓̂λθε καὶ Γανυμήδης

Ζηνὶ τωὔτ᾽ ἐπὶ χρέος.

ὡς δ᾽ ἄφαντος ἔπελες, οὐδὲ ματρὶ πολλὰ μαιόμενοι φω̂τες ἄγαγον,

ἔννεπε κρυφα̂ τις αὐτίκα φθονερω̂ν γειτόνων,

ὕδατος ὅτι σε πυρὶ ζέοισαν εἰς ἀκμὰν

μαχαίρᾳ τάμον κάτα μέλη,

τραπέζαισί τ᾽, ἀμφὶ δεύτατα, κρεω̂ν

σέθεν διεδάσαντο καὶ φάγον.

ἐμοὶ δ᾽ ἄπορα γαστρίμαργον μακάρων τιν᾽ εἰπει̂ν. ἀφίσταμαι.

ἀκέρδεια λέλογχεν θαμινὰ κακαγόρους.

εἰ δὲ δή τιν᾽ ἄνδρα θνατὸν Ὀλύμπου σκοποὶ

5ἐτίμασαν, ἠ̂ν Τάνταλος οὑ̂τος: ἀλλὰ γὰρ καταπέψαι

μέγαν ὄλβον οὐκ ἐδυνάσθη, κόρῳ δ᾽ ἕλεν

ἄταν ὑπέροπλον, ἅν οἱ πατὴρ ὑπερκρέμασε καρτερὸν αὐτῳ̂ λίθον,

τὸν αἰεὶ μενοινω̂ν κεφαλα̂ς βαλει̂ν εὐφροσύνας ἀλα̂ται.

ἔχει δ᾽ ἀπάλαμον βίον του̂τον ἐμπεδόμοχθον,

μετὰ τριω̂ν τέταρτον πόνον, ἀθανάτων ὅτι κλέψαις

ἁλίκεσσι συμπόταις

νέκταρ ἀμβροσίαν τε

δω̂κεν, οἱ̂σιν ἄφθιτον

θη̂καν. εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεταί τι λαθέμεν ἔρδων, ἁμαρτάνει.

τοὔνεκα προη̂καν υἱὸν ἀθάνατοί οἱ πάλιν

μετὰ τὸ ταχύποτμον αὐ̂τις ἀνέρων ἔθνος.

πρὸς εὐάνθεμον δ᾽ ὅτε φυὰν

λάχναι νιν μέλαν γένειον ἔρεφον.

ἑτοι̂μον ἀνεφρόντισεν γάμον

Πισάτα παρὰ πατρὸς εὔδοξον Ἱπποδάμειαν

σχεθέμεν. ἐγγὺς ἐλθὼν πολια̂ς ἁλὸς οἰ̂ος ἐν ὄρφνᾳ

ἄπυεν βαρύκτυπον

Εὐτρίαιναν: ὁ δ᾽ αὐτῳ̂

πὰρ ποδὶ σχεδὸν φάνη.

τῳ̂ μὲν εἰ̂πε: ‘φίλια δω̂ρα Κυπρίας ἄγ᾽ εἴ τι, Ποσείδαον, ἐς χάριν

τέλλεται, πέδασον ἔγχος Οἰνομάου χάλκεον,

ἐμὲ δ᾽ ἐπὶ ταχυτάτων πόρευσον ἁρμάτων

ἐς Ἀ̂λιν, κράτει δὲ πέλασον.

ἐπεὶ τρει̂ς τε καὶ δέκ᾽ ἄνδρας ὀλέσαις

80ἐρω̂ντας ἀναβάλλεται γάμον

θυγατρός. ὁ μέγας δὲ κίνδυνος ἄναλκιν οὐ φω̂τα λαμβάνει.

θανει̂ν δ᾽ οἱ̂σιν ἀνάγκα, τί κέ τις ἀνώνυμον

γη̂ρας ἐν σκότῳ καθήμενος ἕψοι μάταν,

ἁπάντων καλω̂ν ἄμμορος; ἀλλ᾽ ἐμοὶ μὲν οὑ̂τος ἄεθλος

ὑποκείσεται: τὺ δὲ πρα̂ξιν φίλαν δίδοι.’

ὣς ἔννεπεν: οὐδ᾽ ἀκράντοις ἐφάψατ᾽ ὠ̂ν ἔπεσι. τὸν μὲν ἀγάλλων θεὸς

ἔδωκεν δίφρον τε χρύσεον πτεροι̂σίν τ᾽ ἀκάμαντας ἵππους.

ἕλεν δ᾽ Οἰνομάου βίαν παρθένον τε σύνευνον:

τέκε τε λαγέτας ἓξ ἀρεται̂σι μεμαότας υἱούς.

νυ̂ν δ᾽ ἐν αἱμακουρίαις

ἀγλααι̂σι μέμικται,

Ἀλφεου̂ πόρῳ κλιθείς,

τύμβον ἀμφίπολον ἔχων πολυξενωτάτῳ παρὰ βωμῳ̂. τὸ δὲ κλέος

τηλόθεν δέδορκε τα̂ν Ὀλυμπιάδων ἐν δρόμοις

Πέλοπος, ἵνα ταχυτὰς ποδω̂ν ἐρίζεται

ἀκμαί τ᾽ ἰσχύος θρασύπονοι:

ὁ νικω̂ν δὲ λοιπὸν ἀμφὶ βίοτον

ἔχει μελιτόεσσαν εὐδίαν

̓έθλων γ᾽ ἕνεκεν. τὸ δ᾽ αἰεὶ παράμερον ἐσλὸν

ὕπατον ἔρχεται παντὶ βροτω̂ν. ἐμὲ δὲ στεφανω̂σαι

κει̂νον ἱππίῳ νόμῳ

Αἰοληΐδι μολπᾳ̂

χρή: πέποιθα δὲ ξένον

μή τιν᾽, ἀμφότερα καλω̂ν τε ἴδριν ἁμᾳ̂ καὶ δύναμιν κυριώτερον,

τω̂ν γε νυ̂ν κλυται̂σι δαιδαλωσέμεν ὕμνων πτυχαι̂ς.

θεὸς ἐπίτροπος ἐὼν τεαι̂σι μήδεται

ἔχων του̂το κα̂δος, Ἱέρων,

μερίμναισιν: εἰ δὲ μὴ ταχὺ λίποι,

ἔτι γλυκυτέραν κεν ἔλπομαι

σὺν ἅρματι θοῳ̂ κλεΐξειν, ἐπίκουρον εὑρὼν ὁδὸν λόγων

παρ᾽ εὐδείελον ἐλθὼν Κρόνιον. ἐμοὶ μὲν ὠ̂ν

Μοι̂σα καρτερώτατον βέλος ἀλκᾳ̂ τρέφει:

ἐπ᾽ ἄλλοισι δ᾽ ἄλλοι μεγάλοι. τὸ δ᾽ ἔσχατον

κορυφου̂ται βασιλευ̂σι. μηκέτι πάπταινε πόρσιον.

εἴη σέ τε του̂τον ὑψου̂ χρόνον πατει̂ν, ἐμέ τε τοσσάδε νικαφόροις

ὁμιλει̂ν, πρόφαντον σοφίᾳ καθ᾽ Ἕλλανας ἐόντα παντᾳ̂.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.perseus.tufts.edu/

A szürakuszai Hierónnak, olümpiai győzelmére (Magyar)

A legjobb a víz s az arany mint éjszakában égő
tűz, kicsillog a fejedelmi kincs közepéből.
Ha férfitetteket kivánsz,
kedves szívem, zengeni,
ne keress napnál melegebb- s ragyogóbbat
az ég tágas mezején,
ünnepi játék sincs, ami méltóbb
dalra, mint Olümpia.
Innét hull a himnusz a bölcs
költők lelke fölé s zuhogó
harsány szóval hirdeti meg Kronosz fia hírét,
amikor boldog Hierón
gazdag tűzhelyéhez érkezünk:

Ő az, ki kezében a nyájnevelő Szicília szép szigetén a jogosztó
pálcát tartja s dús koszorúba
szedte minden erény legszebb levelét,
övé a dicsőség és a derű,
a szépszavu Múzsák-adta ajándék,
amit mi, a dal emberei
játszunk kedves asztala mellett,
vedd hát a kezedbe
komolyszavu dór lantod, leakasztva
az oszlopról, ha a píszai rét
és Phereníkosz, a kedves győzelemhozó paripa
édes gonddal terheli elméd,
mikor az Alpheiosz habjainál megfutva a pályát,
bár vas hegye még a szügyét sosem érte,
győzelemre vitte urát, Szürakúsza királyát,

kinek a szép ló büszke öröm s tündöklik a híre
a földön, amelyre Pelopsz telepített
Lűdiából férfi-fajt,
Pelopsz, kit a földetrengető
Poszeidón szeretett, amidőn a tiszta edényből
megszépülve emelte ki Klóthó,
s elefántcsont válla felragyogott.
Mert sok csodadolgot
tud a hír, s a halandók képzeletét
az igaz szónál messzebbre ragadja bizony
tarka hazugsággal remekelt regeszó.

Kharisz az, ki teremt
mindent, ami édes az emberi nemnek,
ő adja a tiszteletet s hihetetlent
elhitet ő gyakran, de a messze jövő
bölcsebb és igazabb tanú.
Méltó, hogy az ember
szép szóval illesse az isteneket:
kevesebbet vét a beszéd, ha szép.
Tantalosz fia, rólad én
más dalt mondok, mint a régiek,
hogy hívta atyád jámbor lakomára
kedves Szipüloszba az isteneket,
olümposzi vendégség-viszonozni,
s hogy elragadott az Aranyszigonyú,

győzött a szivén a kivánság
s ragyogó fogaton
hogy vitt a magasba
Zeusz háza felé, ahová ugyanígy
máskor Ganümédész
Zeusz kedvét betölteni jött fel.
Amikor szem elől eltűnt alakod,
s hiába kerestek az emberek,
nem tudtak anyádhoz visszavezetni,
akadt hamar egy az irígy szomszédok közt, aki mondta titokban:
az üstben a forró víz amikor sustorogni kezdett,
gyilkos kézzel feldaraboltak,
az asztalt körülülve
rajtad osztoztak meg és belőled faltak.

De nem tudom én az isteneket nevezni a gyomruk rabjainak.
Visszaborzadok.
Baj éri a csúnyabeszédűt.
Ha földi halandót olümposzi boldogok valaha
becsültek, Tantalosz volt az.
Ámde szerencséjét nem bírta viselni s a bőség
vitte bűnre s büntetést
Zeusz atya mért rá, sziklakövet függesztve föléje,
s törve magát mindíg, hogy távoltartsa fejétől,
elszalaszt minden gyönyört.

Így lett a tehetetlennek
élete már örökös nyomorúság,
mert meglopva az isteneket
embertársainak kínált
nektárt s ambrosziát, ami őt
részeltette csak isteni sorsban.
Mert ember, ha remél gonoszul cselekedve
isten elől rejtőzni, hibázik.
Ez volt, amiért a fiát az örök
istenek hozzá újra leküldve
visszataszították az arasznyi életet élő emberi nembe,
De mikor ennek kivirúlt szép termete és
állára szakálla borúlt feketén már,
forgatta eszében a nászt, ami várta,

a píszai híres Hippodameiát
nyerni el atyja kezéből.
Éjjel a szürke tenger mellé lépett egyedül,
s hangosan hívta a
Szépszigonyút,
ez lábainál zúgva-morogva jelent meg.
Akkor mondta: „Poszeidaón,
ha még örömet hoz a küpriszi kedves ajándék,
verd béklyóba Oinomaosz érc dárdahegyét.
S engem gyors szekeren közelíts
Éliszhez s győznöm te segíts,
mert tizenhárom derék
kérőt ölt meg már, a leány
nászát így halogatva.

Nem csalja a gyávát tőrbe veszély,
de kinek meghalni a sorsa, miért
húzza hiába, sötétben, aggkorig is, dísztelenül,
mindenből, ami szép, kimaradva?
Ez a küzdelem engem vár, adj hozzá drága sikert te!”
Így szólt és nem céltalanul szólt,
az istennek tetszett a beszéd,
kétkerekű aranyos szekerét
s szárnyas lovait neki adta.

Legyőzte Oinomaoszt s a szűz
asszonya lett s szült hat fiút,
erényre törő vezéri sarjt.
Most áll ragyogó ünnep már tiszteletére,
Alpheiosz partján könyökölve ki
várja az áldozatot s oltára körül
ünneplő sokaság.
- Híred hirdeti minden olümpiasz, Pelopsz,
versengő paripák,
s erejét mutató viruló fiatalság.
Aki győz, amig él csak,
mézédes nyugalom derüjét
nyerte bajnoki bérül. Mert megmaradó örökös hír:

Nincs, ami ennél embernek magasabb jutalom.
Nekem pedig őt kell
aiol dallammal, lovas énekkel koszorúznom,
s nem hiszem, hogy alkalom
lesz még, ünnepi vendéget, ki hatalmas úr,
és aki egyben a szépnek volna tudója,
zengenem meg, mint e remekbe
redőzött himnuszt most kiterítem.
Az isten, ki e táj oltalma, tudom,
gondjába fogadta
győzelmedet, ó, Hierón, s ha nem
hagy hirtelen el, még édesebb
diadalra vihet sebes szekered
s magasztal az új dal,
sorakoznak új szavaim Kronión
messzetekintő orma felé,
bennem a Múzsa új nyilakat nevel,
dalt, ami bizton célba talál,
mások másban erősek. A legmagasabb a király,
ennél senkise nézzen előbbre.
Járjál te sokáig hatalmad magasán,
én meg a győztesek társa lehessek,
minden hellén közt a tudásban első.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásamek.oszk.hu

minimap