Horozović, Irfan : U čempresima

Drvored što nam sjetu sjenama raznosi

Dok uplašeni stojimo pred prohladnim

Ogledalima, ogrnuti nezaštićenom samoćom,

Kao jeleni na proplancima jasnim

Tren prije no što strijela se zabola u bok,

Drvored ubijen jezovitom ljupkošću

U kojem ulovljena tražiš svjetiljku,

O željo, putovi koji niste moji putovi!

Ni bol ni žalobna radost

Ne rani me toliko

Kao laste šiljast let.

Bánatunkat árnyékkal oszlató fasor

Míg rideg tükrök előtt rémülten állunk

Magunkon hordozva a dermesztő magányt

Mint az erdei tisztáson álló szarvasbika

Mielőtt a sebes nyíl szivébe fúródna,

Kegyetlen kedvességgel ledöntött fasor

Melybe foglyul ejtve keresed a lámpafényt,

Ó vágyak, ösvények melyek nem az ösvényeim!

Se bú se gyötrő öröm

Nem sebesít úgy mint

A surranó fecskeszárny.