Rebronja, Nadija: Zongora és félelem (Piano i strah Magyar nyelven)

      1.
      bijela dirka
      – jedan je pjesnik sve ideje urezivao u drvenariju u svojoj kući da bi bio siguran da ih  neće zaboraviti. urezivao je stihove u stolove, okna od prozora, drvene pregrade. kada je potrošio drvenariju, pisao je po zidovima. u jednom je ratu pjesnik poginuo a njegova kuća pripala poslušniku nove vlasti. zidove su okrečili a drvenariju prefarbali. jednog je dana sin novog domaćina postao revolucionar, okrenuo se protiv očevih ideja i oslobodio narod diktature.

      – svaki pjesnik živi u svojoj poeziji, a poezija živi kada se u njoj nastane drugi.

      2.  
      crna dirka
      – sve spalјene knjige su vazduh koji udišemo. svi stradali su tlo ispod nas, tlo na kom gradimo utočišta i kuće. svi zabranjeni i svi zaboravlјeni pisci otkucavaju u nama svakog trena u kom ih se nismo sjetili, rasipaju slova i riječi koja će neko jednom pronaći. slovo o može da se otkotrlјa kroz riječi do grla, da postane obruč, da postane omča oko vrata.
     ̶  tako obično umiru oni posve zaboravni.

    3.
    bijela dirka
    – sa jednog kraja svijeta jedan je kralј počeo da pravi najduži zid na svijetu. sa drugog kraja svijeta drugi je kralј takođe počeo da pravi najduži zid na svijetu. kralјevi su se nadmetali u dužini zida, robovi su umirali iscrplјeni od zidanja. jednoga dana dva zida su se srela a robovi su pogledali jedni u druge. između zidova ostala je praznina dugačka tek jedan metar.
     – da nije praznine to bi zaista bio najduži zid na svijetu.

       4.
       bijela dirka
       – jedan je ulični svirač imao flautu i violinu. slušao ga je jedan čovjek sa velikom torbom i velikom jaknom. torba i jakna imale su na desetine džepova, džepovi su imali na stotine pregrada. u svakoj od njih je bio po jedan roman. čovjek je ubacio jedan euro u sviračev šešir. u svaku rupu na flauti uselilo se nekoliko stotina romana. na svakoj žici violine nastanilo se nekoliko stotina novela
      – te su romane kasnije slušali slučajni prolaznici te ulice i pitali se odakle svirač zna sve o njihovim životima.

       5.
       crna dirka
       – postoji pomalo mučan napor da se nečega sjetimo.
       – postoji pomalo leden strah da se nešto ne otkrije.

       6.
       bijela dirka
       – jedan je čovjek poginuo boreći se za zastavu svog naroda i postao heroj. ovako je to bilo. tu su zastavu tokom jedne dugačke bitke oteli neprijatelјi i odnijeli je u svoju zemlјu kako bi je zapalili. prije nego što je zapalјena, heroj je oteo zastavu i bio teško ranjen. na putu ka svom domu, heroj je od rana umro. zastavu je povjerio glasniku bratskog naroda da je vrati tamo gdje je pripadala. kada je ušao u grad, glasnik nije zatekao nikoga. ni jedan čovjek nije preživio rat.
       – to je priča o narodu koji je imao zastavu iako nije postojao.

       7.
        crna dirka
        – može li jedno ostrvo nestati, sasvim nestati, kao da ga nije ni bilo?
        – može, ali će nova dva isplivati na drugom mjestu, sasvim blizu.

       8.
       bijela dirka
        ̶  jedan je čovjek rekao da nema ni jedan razlog da se kaje i pogledao u strelјački stroj. prije toga je popio šolјu gorke kafe i to je bila njegova poslјednja želјa.
        ̶  jedna je žena pomislila da nema ni jedan razlog da se kaje i kroz rešetke pogledala u leđa strelјačkom stroju. jedan dio smrti pomiješan sa mecima koji će se sručiti dolazio je iz otrova koji je sipala u kafu. i to je bila njena osveta.

        9.
         bijela dirka
          ̶  jedan je lik iz knjige umro nekoliko puta. prvi put ga je ubio njegov pisac nadajući se bolјoj prodaji knjige. drugi put su ga ubili čitaoci tako što su ga prosto zaboravili. o narednim njegovim smrtima ništa se ne zna, a policija se uopšte ne bavi time.
        – na kraju knjige postoji jedna adresa na kojoj će se lik iz knjige svakako pojaviti ako se neki čitalac dosjeti da ga potraži tamo. i imaće priliku da umre bar još nekoliko puta. 

     1.
     fehér billentyű
     – egy költő gondolatait otthonában fatárgyakba véste, nehogy elfelejtse. a sorokat asztalokba, ablakkeretekbe, fa válaszfalba véste. Mikor a fatárgyakra már nem volt hova, a falakra írt. a háborúban elesett költő otthonába az új hatalom egyik kiszolgálója költözött. A falakat átmeszelték, a fatárgyakat átfestették. egy nap az új lakó fia forradalmár lett, apja elvei ellen fordult és felszabadította népét a diktatúra alól.
    – minden költő költészetében él, de a költészet akkor él, ha mások otthonra találnak benne benépesítik.
 
     2.
     fekete billentyű
    – levegővé váltak az elégetett könyvek, melyet belélegzünk. áldozatainkból áll alattunk a talaj, a talaj, melyre menedékeket, házakat építünk. minden betiltott és elfeledett író minden pillanatban bennünk gépel, szórják az egyszer majd valaki által megtalált betűket, szavakat. az o betű a szavakon keresztül a garatba göröghet, abronccsá válhat, a nyakon hurokká válhat.
     – az egészen elfeledettek általában így halnak meg.
 
     3.
     fehér billentyű
     – egy király a világ egyik sarkából elkezdte a világ leghosszabb falát építeni. egy másik király a világ másik sarkából szintén elkezdte a világ leghosszabb falát építeni. versenyeztek a királyok, hosszabb falat ki épít, az építésbe kimerült rabok meg, rendre haltak. egy nap találkozott a két fal, egymásra néztek a rabok. a két fal között mindössze egy méter hosszú űr maradt.
     – ha nincs az az űr, tényleg a világ leghosszabb fala lenne.
 
     4.
     fehér billentyű
     – egy utcazenésznek fuvolája és hegedűje volt. egy nagy táskás és nagykabátos ember hallgatta. ki tudja hány zseb volt a táskán és a kabáton, a zsebekben meg százával a rekeszek. az ember egy eurót dobott a zenész kalapjába. a fuvola nyílásaiba többszáz regény költözött. a hegedű minden húrján többszáz novella nyugodott.
   – ezeket a regényeket hallgatták a véletlenül arra járók és kérdezték, honnan tud mindent életükről a zenész.
 
     5.
     fekete billentyű
    – létezik keserves erőfeszítés, hogy valami eszünkbe jusson.
    – létezik dermedt félelem, nehogy valami kiderüljön.
 
     6.
     fehér billentyű
     – egy ember elesett nemzete zászlójáért harcolva és hős lett. így történt. hosszú ütközet során az ellenség kezébe került zászlót hazájukba vitték, hogy elégessék. még mielőtt elégették volna, a zászlót a hős elragadta és súlyosan sebesült. a hős hazamenet belehalt sérülésébe. a zászlót a testvér nemzet hírnökére bízta, vigye oda, ahová tartozik. a városba érve a hírnök senkit sem talált. senki sem élte túl a háborút.
    – ez a történet egy zászlóval rendelkező nemlétező nemzetről szól.
 
     7.
     fekete billentyű
    – eltűnhet-e nyomtalanul egy sziget, mintha nem létezett volna?
    – lehetséges, de egy másik helyen, egészen közel, két új felbukkan.
 
     8.
     fehér billentyű
     – egy ember a kivégzőosztagra nézve állította, nincs miért sajnálkoznia. előtte egy csésze keserű kávét ivott, ez volt utolsó kívánsága.
     – egy nő a rácson keresztül a kivégzőosztagot hátulról nézve gondolta, nincs miért sajnálkoznia. a halál egy része a soros golyózáporral keveredve az általa kávéba kevert méregből eredt. ez volt a nő bosszúja.
 
     9.
     fehér billentyű
    – egy regényhős többször halt meg. először, hogy a könyv eladható legyen, az író ölte meg. másodszor egyszerűen azzal, hogy elfeledték, az olvasók ölték meg. további haláláról semmit sem tudni, a rendőrség nem nyomoz.
    – a könyv végén található címen a főhős biztosan megjelenik, ha valamelyik olvasó kedvtelésből felkeresi. és még néhányszor meghalhat.