Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Husić , Sead: Könyvkereskedés (Knjižare Magyar nyelven)

 Husić , Sead portréja

Knjižare (Horvát)

Tom ulicom često sam prolazio.
U njoj je moje pjesničko djetinjstvo počinjalo.
Tamo sam upoznao i Baudelairea i Lorcu. Da.
Tamo sam upoznao i djevojku koja ja voljela
Eliota. Moje pjesme nisu bile snažne kao njegove.
 
Ona je voljela Eliota!
 
Svako moje naglabanje o njemu pratile
bi njezine nervozne kovrdže. Ja i danas
prolazim tom ulicom. Tamo je opustjelo sve.
Ljubav smrdi. Često se sjetim Eliota...
 
I, gle: prodavačice više nema,
 ni stalaka za knjige,
 ni Eliota.
 
 Evo me, gledam u njihova gojazna veličanstva:
 pileće batake, goveđe odreske i umotana Bošnjaka
 skrivena iza „mrske“ svinje.
 
Ali više Eliota nema.
 
                    P. S.
 
                   Nekako pred smrt moju, naravno,
                   nedaleko od odrezaka – tri ulice niže
                   vidim njega – Eliota.
                   O beskrajno sam bio zadivljen!
 
                   Reče mi tada: „Znaš, nedostaje mi ona
                   knjiška prašina. Čuo sam da su bataci
                   zauzeli moje mjesto.“
                   Rekoh mu: „Ne mari, ljudi vole izmišljati.“



FeltöltőFehér Illés
KiadóKlepsidra Kreševo
Az idézet forrásaNa tragu modernizma
Könyvoldal (tól–ig)39.
Megjelenés ideje

Könyvkereskedés (Magyar)

Gyakran mentem végig azon az utcán.
Költészetem kölyökkora ott kezdődött.
Ott ismertem meg Baudelaireat is, Lorcat is. Igen.
Ott ismetem meg a kislányt is, aki Eliotot
szerette. Költeményeim vele nem vetekedhettek.
 
Eliotot szerette!
 
Minden róla szóló megjegyzésemet
hajtincseinek ideges rezgése követte. Ma is
azon az úton járok. A pusztaságon.
Áporodott a szerelem. Eliotot gyakran idézem...
 
És íme: hiányzik az eladókisasszony,
könyvespolcok sincsenek,
Eliot sincs.
 
Itt vagyok, hízott őfelségüket bámulom:
csirkecombok, hússzeletek és becsomagolt bosnyák
a “gyűlölt” disznó mögé rejtve.
 
De Eliot nincs többé.
 
                P. s.
 
               Valahogy halálom előtt, természetesen,
               a szeletektől nem messze – három utcával
               lejjebb ott látom – Eliotot.
               Ó, rabul ejtett, elvarázsolt!
 
              Megszólított: „Tudod, hiányzik
              a könyvek pora. Hallottam, csirkecombok
              foglalták el azt a helyet.”
             „Semmi baj – válaszoltam – koholmány.“ 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap