Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Vajda János oldala, Magyar életrajz

Vajda János portréja
Vajda János
(1827–1897)

Életrajz

Vajda Jánost úgy tartja számon líratörténetünk, mint az Arany János és Ady Endre közötti átmenet nagyságát; ez a köztesség határozta meg értékelését és utóéletét, hiszen senki nem tagadja jelentőségét, de minden elemző az Adyt megelőlegezőt, sőt az első szimbolistát látja benne.
A "legvígabb világgyűlölő" költőnek keserű sors, nehéz életút és sajátos - hol ingerültségre, hol borongásra hajló - alkata formálta keserű életérzését, illetve sötét tónusú költészetét. Ennek egyik legmeghatározóbb motívuma a szerencsétlen Gina-szerelem, amely azután máig ismert, jelentős versek ihletője lett (Gina emléke; Sirámok; Húsz év múlva). Vajda mindeközben egyre magányosabbá válik az irodalmi életben, magára haragítja kritikáival a színész-világot, és Bécsbe költözésével még a hazafiatlanság vádját is kihívja maga ellen, holott ő megpróbálja izzó hazaszeretetét és a modernség eszméjét összhangba hozni (Lenni vagy nem lenni; Luzitán dal). A lapszerkesztés mellett verses regények írásával is próbálkozik (Alfréd regénye; Találkozások stb.), és élete utolsó két évtizedében sorra megalkotja híressé vált verseit (A vaáli erdőben; Harminc év után stb.), amelyeket a kor divatos szubjektivizmusa és a pozitivizmus nyomán hódító objektivizmus egyszerre jellemez, ennek már-már programos megvalósulása a Végtelenség című hatalmas monológja. Költészete voltaképpen e két szélsőség között inog: a belső késztetés és a kívülről meghatározott egyidejű vonzása hozza létre nagy verseit. Ezért vállalja a romantika örökségét, amelyet azután a józan értelem tényével világít át, miközben kételyeit és keserűségeit fogalmazza meg. Ugyanilyen kettősség jellemzi világnézetét is, amelyet átfűt az istenhit örökkévalóság-meggyőződése és a materializmus néhány tétele - ebből épül föl természet-metaforája, látomásossága, mindent elborító, önálló életre kelő lírai atmoszférikussága, illetve korai szimbolizmusa (A Kárhozat helyén; Vége van; Kísérletek; Nádas tavon; Az üstökös; Tünemények stb.).
Legeza Ilona írása
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap