Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Vozári Dezső oldala, Magyar életrajz

Vozári Dezső portréja
Vozári Dezső
(1904–1972)

Életrajz

Vozári Dezső (Igló, 1904. febr. 13. – Bp., 1972. nov. 20.): költő, műfordító, újságíró. A középiskolát Kassán végezte el, első versei ebben az időben jelentek meg a Kassai Munkásban. A prágai egy. orvosi, majd bölcsészeti karára iratkozott. A csehszlovákiai baloldali lapok munkatársa, de dolgozott a bécsi Tűz c. lap számára is. 1937-ben Győry Dezsővel megalapította a Magyar Demokrata Írókört, amelynek alelnökévé választották. Csehszlovákia felbomlása után Lengyelo.-on át a Szovjetunióba emigrált. 1939–41-ben számos versét közölte a magyar emigráns írók folyóirata, az Új Hang. A moszkvai Idegen Nyelvek Főiskoláján német irodalmat, később az Ural mögötti Cseljabinszkban a kitelepített orvosi egy.-en latint adott elő. 1942-ben belépett a Csehszlovák Brigádba és fegyveresen részt vett a belgorodi, szokolovi csatában és a kurszki áttörésnél. 1943-tól a szovjet rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1945-től Bp.-en a Szabad Nép munkatársa és a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság ig.-ja. 1947-től 1959-ig a M. Távirati Iroda (MTI) prágai, berlini és bécsi tudósítója, utána nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a Népszava külpolitikai rovatvezetője és szerk. bizottsági tagja. Fiatalabb korában a város, a kávéházak és a bohém élet költője; szerelmi lírája epikureista. Különösen groteszk versei váltak népszerűvé. A nácizmus előretörése után költészete antifasiszta hangvételű lett, a fasizmus okozta szorongását örökítette meg. 1945 után mint költő húsz évig hallgatott. Csak 1972-ben jelent meg verseskötete Varázslat nélkül címmel. Számos cseh és szlovák költőt fordított, válogatott műfordításait 1972-ben A szomszéd kertje címmel adták ki. – M. Éjfél után (versek, Kassa, 1922); Őszi köszöntés (versek, Kassa, 1923); Fekete zászló (versek, Kassa, 1924); Szebb a sziréna (versek, Pozsony, 1935); Vagy-vagy (versek, Moszkva, 1944). – Irod. Szalatnai Rezső: V. D. költészete (Magyar Figyelő, 1935. 1. sz.); Csanda Sándor: Egy csaknem elfelejtett költőnk (Új Szó, 1964. 14. sz.); Varjas Endre: A költő felelget (Élet és Irod., 1972. 22. sz.); Urr Ida: Elhunyt V. D. (Élet és Irod., 1972. 48. sz.); Törczel Lajos: V. D. (Irod. Szle, 1972. 10. sz.); Jankovics József: V. D. (Kortárs, 1973. 2. sz.).

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16892.htm

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap