Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Galgóczi Erzsébet oldala, Magyar életrajz

Galgóczi Erzsébet portréja
Galgóczi Erzsébet
(1930–1989)
 

Életrajz

Író. Ménfő, 1930. augusztus 27. - Ménfőcsanak, 1989. május 20.]
Középparasztcsalád hetedik gyermekeként született, Ménfőn. Szülőfalujában végezte az elemi iskolai tanulmányait, majd 1941-1945 között a győri nádorvárosi katolikus polgári iskolában tanult. Érettségijét a győri állami leánylíceumban szerezte, 1949-ben. Álma az volt, hogy a Színművészeti Főiskolán tanuljon, de ezt szülei nem engedték neki, ezért az ELTE Bölcsészkarára ment, amit hat hét eltelte után otthagyott. Dolgoznia kellett. A fiatal lány 1949. december 1-jétől a Győri Vagon és Gépgyárban a vasesztergályosok brigádját erősítette. Egy évvel később, 1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége "Felszabadulás" c. pályázatán "Életünk a legboldogabb nékünk" c. elbeszéléséért első díjat kapott. Ez az elismerés felbátorította, s beiratkozott a Színművészeti Főiskolára, minek filmíró, majd dramaturgia szakon volt hallgatója, 1950-1955 között. Ekkor már bontogatta szárnyait, mert már a tanulmányi évek alatt, 1951-től tagja lett a Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Munkája csakhamar kézzelfoghatóvá is vált, mert első elbeszéléskötete 1953-ban jelent meg. A főiskola utáni éveket a Művelt Nép c. lapnál töltötte, mint újságíró. Az ötvenes évek végén azonban kevés megbízást kapott, így a Budapest Filmstúdió dramaturgja lett, majd 1959-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Ebben az időszakban elsősorban riportokat és szociográfiákat írt, melyek középpontjában általában a falusi élet történelmi átalakulása állt, vagyis a termelőszövetkezetek 1959-es általános megszervezése.
Munkájáért 1962-ben József Attila-díjjal tüntették ki, amivel később még kétszer megjutalmazták, 1969-ben és 1976-ban. A film is utolérte, hiszen 1972-ben bemutatták a "Félúton" c. kisregényéből készült filmet, négy évvel később pedig első tévéjátékát. A színházi siker sem kerülte el, mert 1970-ben játszották "A főügyész felesége" c. darabját Kecskeméten, ami az első színházi premierje volt. Emlékezetes volt a hét évvel későbbi győri színházi bemutatója is, amikor a "Kinek a törvénye" c. műve került színre 1977. február 18-án.
A hetvenes években már sikeres íróként tartották számon, többször sikerült külföldre jutnia, ahol előadásokat is tartott. Realista prózaírói munkásságáért 1978-ban Kossuth-díjban részesült. Egyik elbeszélésének címét kölcsön véve "kőnél keményebbé" kellett válnia ahhoz, hogy hosszú útját sikerrel tegye meg, és hogy az ötvenes-hatvanas évek ellentmondásos viszonyai között is az igazságkeresés megszállottja tudjon maradni. Bár akkoriban hirdették, hogy az alkotó minél közvetlenebbül ábrázolja a korabeli valóságot, ám ha ezt valaki komolyan vette, annak szembesülnie kellett a kéziratok visszaadásával, a "jóakaratú" cenzúrázással, és a politikai megbízhatatlanság vádjával. S hiába kapott háromszor József Attila-díjat, majd 1978-ban Kossuth-díjat, még a nyolcvanas évek közepén is előfordult, hogy félbehagyatták egy tévéjátékának a forgatósát, mert egyes felsőbb vezetők találva érezték magukat. Őt elsősorban a megélt jelenkor foglalkoztatta, ezért kellett rendszeresen tabukkal szembesülnie. 1980 után erőteljesen foglalkozott a politikával, hisz' 1985-ig Győr-Sopron megye 1. számú választókerületének országgyűlési képviselője volt. Pályája csúcsát a "Vidravas" c. dokumentumregénye jelentette, amely 1984-ben jelent meg, s nagy vihart kavart a magyar irodalmi és közéletben.
1987. január 31-én a Magyar Írók Szakszervezete elnökké választotta, a tisztségéről azonban szeptemberben lemondott. Írásait 30 nyelvre fordították, számos művéből készült film, tévéjáték, rádiójáték.
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap