Göncz Árpád (1922–2015) Művek Fordítások   de hu

Életrajz

Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten értelmiségi családban. 1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. A tanulás mellett 1939 és 1944 között az Országos Földhitelintézetben dolgozott. 1944 februárjában behívták katonának, de 1945-ben megszökött Németországba vezényelt egységétõl. A Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljának tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban. Többször került szovjet fogságba, de mindig sikerült megszöknie. 1945-tõl a Független Kisgazdapárt tagja. Elõször az FKgP ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke és a Nemzedék címû lap felelõs szerkesztõje. Késõbb a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára, valamint a párt fõtitkára. Az FKgP feloszlatása után elõbb segédmunkásként dolgozott, majd volt hegesztõ és csõlakatos. 1952-ben beiratkozott a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemre (GATE), ahol négy évet végzett el. A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott. November 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. 1957 februárjában segített külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében címû kéziratát. 1957 májusában letartóztatták. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetõsége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban; 1963-ban amnesztiával szabadult. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-tõl a Talajjavító Vállalat dolgozója lett. Megkísérelte befejezni a GATE növénytermesztési karán az utolsó évet, de kizárták az egyetemrõl. 1965-tõl szabadfoglalkozású író, mûfordító. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988–89-ben az SZDSZ ügyvivõje, majd 1989–90-ben az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, késõbb alelnöke. 1989-tõl az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezetõ elnöke. 1989-tõl 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990. májusától országgyûlési képviselõ. 1990 május és augusztus között az Országgyûlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök. 1990 augusztusától 2000 augusztusáig a Magyar Köztársaság elnöke.