Örkény István: La morto de la aktoro (A színész halála Eszperantó nyelven)

Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész. A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte. Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.

Hodiaŭ posttagmeze en flanka streto de vojo Üllői konscion perdis kaj terenfalis Zoltani Zetelaki, la populara aktoro. La pasantoj enportis lin
en la proksiman klinikon, sed oni vane provis kun la plej novaj akirajoj de la scienco - eĉ kun fera koro - meti.
La bona aktoro, post longa agonia, vespere duono antaŭ la sep mortis, lia kadavro oni transportis en la instituton de anatomio.
La prezento de - Learo reĝo - tio tragedio malgraŭ ankaŭ senembarase agitiĝis. Zetelaki malfruiĝis ete, kaj en la unua akto le estis laca ( kelkfoje la sufloristo helpis
lin), sed li senĉese ĉiam pli vekiĝis kaj la morton de reĝo tiel konvinke, ke la ricevis aplaŭdon.
Poste oni invitis vespermanĝi, sed li ne iris.
Li diris:
- Mi havis malfacilan tagon.