Örkény István: Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.

Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.

Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.

- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.

Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.

Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.

Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?

La palla, attraverso una finestra rotta, cadde nel corridoio
del seminterrato. 
Uno dei ragazzi, la figlia quattordicenne dei custodi, scese
zoppicando per prenderla. Alla poverina il tram aveva
tagliato mezza gamba, ed era felice di raccattare le palle
per gli altri.
Nel seminterrato regnava penombra, ma s’accorse, che
nell’angolo, s’era mosso qualcosa.
– Gattino! – lo chiamò la ragazzina con la gamba di legno.
– Gattino mio, da dove sei spuntato?
Afferrò la palla e si allontanò il più veloce possibile.
Il vecchio, brutto, maleodorante ratto – lui avevano preso
per gattino – si stupì. Con lui, così, non aveva mai parlato
nessuno. Finora lo avevano solo odiato, gli avevano tirato
il carbone, o fuggivano da lui in preda al terrore.
Era la prima volta, che ci pensò, come sarebbe stato tutto
diverso, se putacaso fosse nato gattino.
Anzi - perché siamo ingordi! - continuò immediatamente
a tessere i suoi sogni. E se per di più fosse nato con una
gamba di legno, come figlia dei custodi.