Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Örkény István: Presztízs

Örkény István portréja

Presztízs (Magyar)

Két hétig terveztük, hogy majd veszünk. Mindennap megálltunk a kirakatok előtt, sóváran néztük. Végül is a születésem napján, április 5-én déli tizenkét órakor megkérdeztük, mibe kerül.
- 275 frankba - mondta a gyümölcsárus. - Elsőrendű, teljesen friss, zamatos ananász.
A feleségem drágállotta, én nem. A görögdinnyéhez képest persze sok, de az ananászhoz képest bizonyára nem. Megvettük, hazavittük. Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.
A szállóban rögtön híre futott, hogy a kilencesben vettek egy ananászt. A takarítónő bejött, és bemutatkozott - eddig a percig ugyanis színét se láttuk -, és azt javasolta, hogy hámozzuk meg, és fölszeletelve, kristálycukorral meghintve hagyjuk állni egy vagy két napig.
„Ostobaság - mondta egy angol diáklány a lépcsőfordulóban. - Rummal egyék, úgy a legfinomabb.”
Egy honfitárs, akivel eddig csak köszönő viszonyt tartottunk, cédulát csúsztatott az ajtóhasadékba.
„Ne hallgassanak senkire - írta. - Jó vastagon le kell hámozni, mert a héja élvezhetetlen, de a húsát úgy kell fogyasztani, ahogy van.”
Este meghámoztuk és megettük. Semmi íze sem volt. Alig valamivel volt rosszabb, mint a tök. Nyersen is, cukorral is, rummal is. Nagy nehezen legyűrtük, ittunk rá egy pohár vizet. Harmadnap szembetalálkoztunk az angol lánnyal a folyosón.
„Hogy ízlett?” - érdeklődött.
„Nagyon” - feleltem. Felsóhajtott.
„Hiába - mondta -, az ananász, ananász.”
Azóta lopva megmegállok a gyümölcsárus standja előtt, és vágyakozva nézem az ananászokat.



FeltöltőKovács Éva
Az idézet forrásaOSZK MEK

Prestige (Holland)

Twee weken lang planden wij dat wij hem gaan kopen. Elke dag bleven wij even voor de etalages staan. Wij keken hem met vol verlangen aan. Uiteindelijk op mijn verjaardag, op 5 april, precies om 12 uur ´s middags vroegen wij hoeveel het kost.
´Het kost 275 franc.´- zei de groenteboer. Ananas: vers, sappig en beschikt over prima kwaliteit.
Mijn vrouw vond het te duur, ik niet. Vergeleken met een meloen kost het veel, vergeleken met een ananas zeker niet. Wij hebben hem gekocht. Wij hebben hem thuisgebracht. Thuis stelden wij hem in een asbak. Wij bekeken hem uit alle kanten. Wij probeerden met hem kennis te maken, wij prezen zijn schoonheid en zijn exotisch karakter aan. Aan de top groeide een aparte plant, een soort palmboomachtige iets. Als we hem zouden gieten of in water zetten, zoude hij misschien verder groeien en bloeien.
In het hotel verspreidde het nieuws snel dat mensen van kamer nr. 9 een ananas hebben gekocht. De schoonmaakster kwam binnen – tot op heden was zij nergens te vinden – en stelde voor dat wij de ananas zouden moeten schillen, in stukjes snijden en met kristalsuiker bestrooien. Zo zouden wij hem voor een of twee dagen moeten laten staan.
´Onzin´ - zei een Engelse studente in het trapportaal. `Met rum moet u het eten. Zo is het lekkerst.`
Een landgenoot, tegen wie wij tot nu toe alleen ´hoi´ hebben gezegd, heeft een briefje onder de deur geschoven.
´Luistert u naar niemand´- schreef hij. ´De ananas moet dik geschild worden omdat zijn schil niet te eten is. Maar het vruchtvlees moet u consumeren zoals het is.´
`s Avonds hebben wij hem geschild en opgegeten. Hij was helemaal smakeloos. Het was ietsje slechter dan een pompoen. Rauw, met suiker of met rum…Het maakte niets uit. Het kostte moeite maar wij hebben hem toch opgegeten en daarna meteen water gedronken. Drie dagen later hebben wij de Engelse studente in de gang ontmoet.
´En? Was het lekker?´- vroeg zij met interesse.
´Ja. Zeer lekker.´ - antwoordde ik.
`Tja, een ananas blijft immers een ananas´- zuchtte zij.
Sindsdien sta ik altijd eventjes stil voor de groentewinkel en ik kijk verlangend naar de ananassen.



FeltöltőKovács Éva
Az idézet forrásas.k.

minimap