Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Örkény István: Berufsstolz (Szakmai önérzet Német nyelven)

Örkény István portréja

Szakmai önérzet (Magyar)

Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. 



KiadóÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Berufsstolz (Német)

Ich bin aus hartem Holz geschnitzt!
Ich kann mich beherrschen.
Man sah mir nichts an, obwohl die fleißige Arbeit langer Jahre, die Anerkennung meines Talents,
meine ganze Zukunft auf dem Spiel stand.
"Ich bin Tierkünstler", sagte ich.
"Das heißt?", fragte der Direktor.
"Ich imitiere Vogelstimmen."
"Leider", winkte er ab, "ist das aus der Mode gekommen."
"Wie? Das Gurren der Türkentaube? Das Trillern der Rohrammer? Das Pickperwicken der Wachtel? Das
Kreischen der Möwe? Der Gesang der Lerche?"
"Passé", sagte der Direktor gelangweilt.
Das tat weh. Aber ich glaube, mir war nichts anzusehen.
"Auf Wiedersehen", sagte ich höflich, und flog durch das offene Fenster davon.

 


FeltöltőToldi Eszter Virág
Az idézet forrásasaját

minimap