Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

A. Túri Zsuzsa: (a gyermek)

A. Túri Zsuzsa portréja

(a gyermek) (Magyar)

A gyermek már 

nem ugyanaz a gyermek

aki csészealjszemekkel bámult 

végtelen csodálattal 

akiért

aki által

aki miatt történt minden

akinek te voltál a biztos pont

alfa és omega

azt a gyermeket

nem találod meg soha

 

elsodorta az idő 

 

messzire messzire messzire tőled

szemfényvesztés minden mozdulat

hinni mindig csak 

valami hihetetlenben érdemes

a csúcsokról csak lefelé

vezet az út

 

életed végéig itt marad 

az emlék 

az illatok

de a szeretet már csak

részvét

szánalom

életed végéig tartó

kegyetlen

gyász

 

*** 

 

(l'enfant)

 

l’enfant

n’est plus cet enfant

qui te regardait avec des yeux 

grands comme des soucoupes

avec une admiration sans fin

tout ce qui arrivait était 

pour lui

par lui

à cause de lui 

tu étais l’épicentre de sa vie

l’alpha et l’oméga 

cet enfant

est introuvable 

 

 

 

le temps l’avait emporté

 

loin loin loin de toi

chaque geste est trompeur 

mais il fait toujours croire 

en quelque chose d’invraisemblable

des sommets la route descend toujours

 

jusqu’à la fin de ta vie 

t’accompagnent 

les souvenirs 

les parfums 

mais l’amour n’est plus

que 

compassion

pitié 

et jusqu’à la fin 

de tes jours

un deuil cruel

 

 

 



FeltöltőA. Túri Zsuzsa
Az idézet forrásaSaját vers

(l’enfant) (Francia)

l’enfant

n’est plus cet enfant

qui te regardait avec des yeux 

grands comme des soucoupes

avec une admiration sans fin

tout ce qui arrivait était 

pour lui

par lui

à cause de lui 

tu étais l’épicentre de sa vie

l’alpha et l’oméga 

cet enfant

est introuvable 

le temps l’avait emporté

 

loin loin loin de toi

chaque geste est trompeur 

mais il fait toujours croire 

en quelque chose d’invraisemblable

des sommets la route descend de toute façon 

 

jusqu’à la fin de ta vie 

t’accompagnent 

les souvenirs 

les parfums 

mais l’amour n’est plus

que 

compassion

pitié 

et jusqu’à la fin 

de tes jours

un deuil cruel

 

 

 



FeltöltőA. Túri Zsuzsa
Az idézet forrásaSaját vers

minimap