Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

A. Túri Zsuzsa: (souvenir) ((emlék) Francia nyelven)

A. Túri Zsuzsa portréja
A. Túri Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

(emlék) (Magyar)

ő sem a régi már

megöregedett

nem lehet lerázni

ugyanazt hajtogatja mindig

kicsit megszépítve a dolgokat

vagy dramatizálva

vagy önmagát sajnálva 

vagy ellentmond saját magának 

és egészen mást mond

mint addig

vagy húsz perccel azelőtt 

hiába kérem

nem hallgat el

sőt 

az áhított csendben 

kiabál és nem hagy pihenni

majd halálod után pihensz 

nevet néha rajtam

 

éjszaka is felébreszt

és mesél

beszél 

számonkér 

hol molyirtó szaga van

hol rózsa 

hol tenger

régen lezárt szobákba is bemászkál 

csak úgy 

kulcs nélkül 

ki nem rakhatom

mégiscsak hozzám tartozik

 

néha elgondolkozom

mi lenne ha nem lenne

talán lenne más

aki nem hagyna aludni

követne mindenhova 

követelőzve 

szemrehányó tekintettel

ezerszer elmesélve ugyanazt 

ezerféleképpen 

 

2021



FeltöltőA. Túri Zsuzsa
KiadóKUK
Az idézet forrásaSaját vers, az idén fog megjelenni kötetben
Megjelenés ideje

(souvenir) (Francia)

il n’est plus comme avant

il a vieilli 

on ne peut pas s’en débarrasser 

il répète toujours la même chose 

en embellissant tout 

ou en dramatisant

ou en s'appitoyant sur son sort 

en se contredisant 

parfois il dit

 quelque chose de complètement différent

qu’auparavant 

ou ce qu’il a dit vingt minutes plus tôt 

je lui demande en vain 

de se taire 

dans le silence tant convoité

il crie et ne me laisse pas de repos 

tu te reposeras après ta mort

dit-il en se moquant

 

il me réveille également la nuit

me raconte des histoires

me parle 

me demande de décrire

détailler

tout

il sent la naphtaline 

ou la rose

ou la mer 

il entre aussi dans des pièces fermées depuis longtemps

comme ça 

sans clé 

je ne peux pas le mettre dehors 

puisqu’il m’appartient 

 

parfois je me demande 

ce que je ferais s’il n’existait pas

mais

il y aurait peut-être quelqu’un d’autre 

qui ne me laisserait pas dormir

me suivrait partout en exigeant

tout et n’importe quoi avec

un regard réprobateur

et me raconterait 

mille fois la même chose

de mille façons

 

2021



FeltöltőA. Túri Zsuzsa
Az idézet forrásaSajàt vers

minimap