A. Túri Zsuzsa: Úgyis eljönnek

Csak éjszaka jönnek 

nappal gyáván beleolvadnak a fák árnyékaiba s

tudok mosolyogni viháncolni

a torlódott képek között 

táncolni és énekelni a fényben

csak éjszaka jönnek

egészen közel 

érzem leheletük hallom nevetésüket

követnek ha lépek

gúnyolódva körbeállnak

ha fekszem vagy ülök 

lehúznának s olykor rettegek

elhiszem nekik amit mondanak

hívnak is mindig hívogatnak

amin napközben én nevetek

de éjszaka mindig eljönnek 

ha nem alszom

s az emlékek ágas-bogas szövevényeit oldoznám

magamban

de nem hagyják

a rettenet órái ezek

eddig még mindig elmenekültem 

de jön a tél

a lidércnyomásos hideggel

a kopogtató csontkezekkel az ablakokon

s nem tudom meddig 

kapaszkodom hiszen tudom

hogy éjszaka úgyis eljönnek.