A. Túri Zsuzsa: …mais pas le chien (… bezzeg a kutya Francia nyelven)

Bármilyen vonzó is olykor a gondolat,
még nem halhat meg.
Mi lesz akkor a kutyával?
Öreg tacskó, nem kell majd senkinek.
Kicsit sánta is.
Állatmenhelyre viszik majd, ahogy őt is
idősek otthonába akarták adni.
A rokonok.
De az otthonba nem lehetett kutyát vinni.
Egy macskát még toleráltak volna,
mondták, másnak is van,
de kutyát nem.

Egy öregembernek papagája volt a szobájában.
(Az ápolók nevét kiáltozta.)
Egy kutyát sétáltatni kell,
ott nincs park, ezzel indokolták.
Meg a higiénia.
Ha macska volna…
(Az higiénikusabb?)
De nem macska.
Sosem szerette a macskákat.
Állítólag, ha meghal a gazdájuk,
lakmákoznak belőle, ha éhesek.

Bezzeg a kutya, az nem.

Az inkább éhen hal,
hűségesen ücsörögve a gazdája mellett.
Áldott, tiszta lelkű,
ragaszkodó állat.
Az ő kutyája a legjobb gyógytornász.
Kitartóan róják a köröket együtt a Margitszigeten.
Ha lassan is.
Sok mozgást javasolt az orvos.
Így lett a kutya személyi edző.
Ráadásul a legjobb az odabújás-terápiában.
Kakaószínű, okos szemével
olykor úgy néz rá,
mintha tudná,
miatta marad még.
Mert nem hagyhatja itt,
egyik napról a másikra,
hogy kutyamenhelyre vigyék.
Inkább megvárja, hogy……
………..

2021

Bien que ce soit une idée attrayante en théorie,
il ne peut pas encore mourir.
Qu'arrivera-t-il au chien ?
C’est un vieux clébard, personne ne le voudra.
Il boite aussi un peu.
Il sera emmené dans un refuge pour animaux,
tout comme lui, ils voulaient le mettre dans
une maison de retraite.
Les proches.
Mais il n'était pas possible
de prendre le chien.
Un chat aurait été toléré.
Apparemment, il y en a plusieurs.
Mais pas de chien.

Un vieil homme a un perroquet dans sa chambre.
(Il a crié les noms des infirmières.)
Ils ont expliqué qu’un chien
a besoin d'être promené mais
il n'y a pas de parc là-bas.
Et l'hygiène.
Si c’était un chat…
(Est-ce plus hygiénique ?)
Bon, ce n’est pas un chat.
Il n'a jamais aimé les chats.
Il a lu, quand leur maître meurt,
ils le mangent s’ils ont faim.

Mais pas le chien.

Il préfère mourir de faim,
à côté de son maître mort.
C’est un animal au cœur pur, docile, fidèle.
Son vieux teckel est le meilleur des physiothérapeutes.
Ils font d’innombrables cercles ensemble sur l’île Marguerite.
Lentement, mais sûrement.
Le médecin dit qu’il faut bouger beaucoup.
C'est ainsi que le chien est devenu son entraîneur personnel.
En plus, c'est le meilleur en calinothérapie.
Avec ses yeux couleur cacao
parfois il le regarde
comme s'il savait
qu’il ne reste qu’à cause de lui.
De toute façon, il ne peut pas partir avant.
Il ne veut pas que le teckel soit emmené
dans un refuge pour chiens.
Il va plutôt attendre que ……
……… ..

2021