Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

A. Túri Zsuzsa: Tu te souviens? (Emlékszel Francia nyelven)

A. Túri Zsuzsa portréja
A. Túri Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

Emlékszel (Magyar)

Emlékszel?
Hányszor jártunk együtt a temetőben
gondtalan gyerekként,
november pókhálós,
nyúlós délutánjain,
tejes ködben,
vidáman,
meg persze máskor is.
Mindig halnak meg emberek.
Emlékszel?
Minden temetésen nevetőgörccsel küszködtünk,
nem, nem voltunk gonoszak,
de elég volt a másikra nézni,
ilyen hatással voltunk egymásra…
A már megásott sírgödrök
fogatlan szájakként vártak “lakóikra”,
hogy elnyeljék őket,
mi pedig lökdöstük egymást,
s ha valamelyikünk elesett,
a másik felsegítette és folytatódott a játék,
a kergetőzés a fejfák között,
a sárban.
Orrunkat facsarta a mindig nedves föld illata.
Emlékszel?
Egyszer
varjúszerű öregasszonyok,
tiszta feketében,
elfogtak bennünket egy hosszú búcsúbeszéd alatt és befogták a szánkat,
kezük,
mint a kiszáradt kenyérhaj,
reszelős,
“ejnye, gyerekek”, károgták,
szaguk :
molyirtóval kevert levendula.
Nekünk meg a könnyünk csorgott a nevetéstől.
Február környékén repedezett a föld és jajgatott a szél.
Virágokat vittünk egy sírra
egy másikról,
mert színesek voltak és beragyogták a telet.
Emlékszel?
Az omladozó keresztek között májusban bújócskáztunk,
s lógattuk lábunkat a magas sírkövekről.
Harangozónak akartunk menni,
mert állítólag könnyű munka és jól fizet.
Emlékszel?
Augusztusban fröcsköltük a vizet,
mert meleg volt,
mert fiatalok voltunk,
mert éltünk.
Most érted szól a harang
és én
magamat sajnálom.
Velem mi lesz?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/3491-emlekszel.html

Tu te souviens? (Francia)

Tu te souviens?
Combien de fois nous nous 
sommes promenées
au cimetière 
dans nos années d’insouciance,
quand tout est plein de toiles 
d’araignée,
l’air est collant,
le brouillard est laiteux
pendant les après-midis de novembre, 
nous,
êtres joyeux,
et pendant les autres mois aussi.
Les gens meurent tous les jours.
Tu te souviens?
A chaque enterrement avons eu des fous rires, 
non, pas par méchanceté,
mais il nous suffisait de regarder l’autre.
Quelques tombes déjà creusées,
comme des bouches sans dents,
attendaient leur futur « résidents »,
pour les engloutir.
Nous nous poussions en riant,
quand une de nous deux est tombée
dans un trou,
l’autre l’aidait à remonter 
et le jeu pouvait continuer
dans la boue.
L’odeur de la terre humide nous piquait le nez. 
Tu te souviens ? 
Une fois, habillées en noir,
comme les corneilles,
quelques vieilles du village
nous ont attrapées 
pendant un long
discours d’adieu et nous faisaient taire,
en nous mettant leurs mains rugueuses
sur la bouche.
Leurs doigts
comme le pain sec.
« Allons, allons, les enfants »
croassaient-elles.
Leur odeur :
comme l’antimite au parfum de lavande.
Nous étions prises d'un fou rire long et intense…
Au mois de février la terre était fissurée,
le vent geignait.
Nous avons emmené quelques fleurs d’une tombe 
à une autre, 
parce qu’elles étaient lumineuses dans la grisaille. 
Tu te souviens ?
Au mois de mai nous jouions à cache-cache 
entre les crois effritées et les stèles usées.
Fatiguées, nous nous reposions, 
assises sur les tombes hautes
Le métier de sonneur de cloches nous attirait.
Nous avons entendu dire que c’était facile et très bien payé.
Tu te souviens ?
Au mois d’août nous avons
souvent joué avec l’eau des fontaines,
car il faisait chaud,
nous étions jeunes
et bien vivantes.
La cloche sonne pour toi maintenant
mais je suis triste pour moi-même.
Que m’arrivera-t-il ?

 
 
 
 
 



FeltöltőA. Túri Zsuzsa
KiadóKUK
Az idézet forrásahttp://www.litera-tura.hu/a-turi-zsuzsa-emlekszel/
Megjelenés ideje

minimap