androgün arckép melyet Leonardo élete végéig őrzött (Magyar)
a titokzatos mosollyal a végtelenről próbáltam szólni oly sokat dolgoztam rajta amíg végre elkészült mégsem vagyok elégedett szerettem volna a lelket is az arcra varázsolni hogy mindenkinek mást és mást üzenjen láthassák szomorúnak boldognak betegnek vagy a nézőn mulatónak egyaránt az idealizált arezzói háttér is visszhangja a belső életnek az örök misztérium része anyag és szellem egyesülésének kivetülése s a festmény középpontja az emberi szív nézzétek meg jól a kép két oldala nincs egy magasságban jobb oldalt alacsonyabb a láthatár bal oldal a nőt a jobb a férfit jelenti majd a kettő egyesülését az aszimmetrikus arcon a tökéletességre törekedtem szerettem volna elbűvölni a nézőt a színek váltakozó harmóniájával két tájat helyeztem egymásra a modell nyakáig meleg tónusú minden utak hidak dombok de a fej mögött haloványabb a háttér a haj együtt hullámzik a tájjal bal oldalon az út az ismeretlenbe vezet hiszen a világ amely körülvesz bennünket szüntelenül változik és az ismeretlen felé haladunk az alak nyugalmat áraszt míg a háttér szinte örvénylik ahogy az idő a kontraszt sok mindent jelent életet és halált ifjúságot és öregséget nőt és férfit azaz Lisa Gheraldinit vagy Gian Giacomo Caprottit esetleg éppen engem fiatalon
Feltöltő | A. Túri Zsuzsa |
Kiadó | Kuk kiadó, 2021, nyarán |
Az idézet forrása | https://helyorseg.ma/rovat/vers/a-turi-zsuzsa-versek-1 |
Megjelenés ideje | 2021 |
|
ritratto androgino, che Leonardo conservò per il resto della sua vita (Olasz)
con il sorriso misterioso cercai di parlare dell’infinito, ci ho lavorato così tanto, eppure per quando finalmente era pronto, non ero soddisfatto avrei voluto rappresentare sul volto anche l’anima per inviare a tutti un messaggio diverso che parimente possano vederlo triste felice malato o che possa schernire lo spettatore anche lo sfondo idealizzato di Arezzo è un eco della vita interiore, parte dell’eterno mistero, il centro del dipinto è la proiezione dell’unione della materia e dello spirito, è il cuore umano osservatelo per bene il due lati dell’immagine non sono alla stessa altezza a lato destro l’orizzonte è più basso il lato sinistro è la donna il destro l’uomo e significherà l’unione dei due sul volto asimmetrico miravo alla perfezione con l’armonia alternata dei colori volevo incantare lo spettatore ho sovrapposto due paesaggi e sino al collo del modello tutto è dei toni caldi le strade i ponti le colline ma dietro la testa lo sfondo è più sbiadito i capelli ondeggiano insieme al paesaggio sul lato sinistro la strada porta verso l’ignoto tanto il mondo che ci circonda cambia di continuo e procediamo verso l’ignoto la figura emana calma mentre lo sfondo è quasi vorticoso come il tempo il contrasto significa tante cose vita e morte gioventù e vecchiaia donna o uomo ossia Lisa Gheraldini o Giacomo Caprotti o caso mai proprio me da giovane
|