A végtelenben (Magyar)
Szarvast akartunk látni télen,
Az erdő és a tisztás találkozásánál,
De csak a naplementét láttuk –
Aztán mégis megérkeztek.
Az ég alján megjelentek a fák,
Mint karcsú szarvasok.
Amikor agancskoronáik közé vették
A napot, minden águk felizzott.
Aztán lehajtott nyakkal, óvatosan
A sötétlő dombok mögé ejtették,
Hogy össze ne törjön,
Mint egy narancssárga tányért.
Egymás mellett álltunk,
És az árnyékaink hirtelen
Olyan hosszúra nőttek,
Hogy a végtelenben találkoztak. Feltöltő | Fehér Illés |
Kiadó | L' Harmattan Kft. Budapest |
Az idézet forrása | Szellemkócsagok |
Megjelenés ideje | 2017. |
|
|