Adorján Emil: Édesanyámnak
Édesanyámnak (Magyar)Kicsi koromban, régen megszoktam, s azóta is imádkozom érted, áldott legyen minden-minden lépted, de itt-ott mégis megbántalak talán, bocsáss meg nékem, borús fiadnak, édesanyám.
Hibás vagyok, de nemcsak én magam, bűnös még a gondot hozó élet, bánat, kín, jaj, átkok, szenvedések s könny is csillog néha két szemem falán, csak te nem látod, rejtem előled, édesanyám.
Ilyenkor mindig úgy visszasírom elvesztett vidám gyerek magamat, mikor meséltél, s én hallgattalak, szép volt a mese életem hajnalán, s nem is lesz többé szebb mese annál, édesanyám.
Te tanítottál minden nótára, Neked köszönöm sok-sok kis dalom, cserébe csak a szívem adhatom, szegény vagyok én, nincs cserepes tanyám taníts még egyszer régi nótára, édesanyám.
Eltűnt a mese, hallgat a nóta, kenyérgond, ruha, ez most az élet, s esti imámban csak arra kérlek, borús fiadnak néha bántó szaván ne haragudj meg, bocsáss meg néki, édesanyám.
|
FordításokNémetFür meine Mutter Mucsi Antal Kérjen fordítást! |