Ady András: Akkor meg mi a fenének?

Kedves mindenkori tanítóim szülők és jobb sorsra érdemesítő rokonok okító szomszédok jobbító szándékkal állandóan lehülyéző főnökök munkatársak ki szóvésővel high-tech sztahanovizmussal akartatok minduntalan szociális és produktivitás-díszpéldánnyá cizellálni egy ideig igencsak szeretett voltfeleség igencsak rajongott valós és mostani ara drága Bogi és ti mind igen fontosak akik esetleg kimaradtatok: nekem itt nem lesz nincs nem is volt lelkiismeret furdalásom sosem éreztem igazán hibásnak magam semmiért legfennebb csak mímeltem. Mindig készültem egy oly világba ahonnan visszahódítani ti nem tudtok s ahonnan visszalépni én képtelen leszek s ahol mindenem mi itt volt bűnné változik de mire agyonnyomna máris megbocsátást nyer.

Dragi moji svagdašnji učitelji roditelji i rođaci susedi jer ste mi bolju sudbu namenili  podučavali šefovi saradnici koji da bi nešto poboljšali stalno ribali vi koji ste dletom reči visokotehnološkim stahanovizmom hteli od mene socijalnog i produktivnog počasnog primerka iskovati jedno vreme uistinu voljena bivša uistinu voljena stvarna i sadašnja ljuba draga Bogi i veoma važni svi vi koji ste eventualno izostavljeni: ovde grižnju savesti nemam niti sam imao niti ću imati nikad ni zbog čega krivcem sebe nisam smatrao u najboljem slučaju sam samo izigravao. Uvek sam se u takav svet spremao odakle me vi ponovo osvojiti ne možete i odakle za mene povratka nema i gde sve što sam ovde imao u greh će se pretvoriti ali pre no što bi me uništio stićiće i oprost.