Ady András: Faragott cseppek

Éjszaka vastüdőben
Zihálnak az álmok,
Pihen a város,
A hason heverő sárkány.

Izmok, csontok
Parázna ketrecét
Hegesztjük szoborrá,
Ahogy egymást alkotjuk,
S erősödő fájdalmak közt
Félelmek rajzát vési
Izzadt tenyérrel a Hold.

Friss sebek talapzatán csillogunk,

Szerelmesen.
Hason hever a város,
A ziháló sárkány,
S a sötétben házat építünk
Villogó szemére.

1999

Snovi noću
u čeličnim plućima dahću,
Odmara se grad,
Na trbuhu izležavajući zmaj.
 
Kako jedan drugog stvaramo
Pohotan kavez
Mišića i kostiju
U kip pretvaramo
I uz sve jačih bolova
Znojnim dlanom Mesec
Crte bola kroji.
 
Na postolju svežih rana sjajimo,
 
Zaljubljeno.
Grad, zadihan zmaj
Na trbuhu izležava
I u mraku na njegove sjajne oči
Kuću gradimo.
 
1999