Ady Endre: »Ádám, hol vagy?«

Oszlik lelkemnek barna gyásza:

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,

De Nap-szemét nagy szánalommal

Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked

S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

Felelnek hangos szívverések.

Szivemben már őt megtaláltam,

Megtaláltam és megöleltem

S egyek leszünk mi a halálban.

Je n’ai plus d’ombre en l’âme.

Dieu avec sa lumière

a terrassé mes ombres.

Sa face reste voilée

mais ses yeux de soleil

me visitent le cœur.

Quand j’ai eu des victoires

c’est qu’il me précédait

et combattait pour moi.

J’entends qu’il marche en moi.

Il me dit : Où es-tu ?

Et mon cœur bat très fort.

Je l’ai trouvé en moi,

je l’ai serré dans mes bras,

nous serons liés dans la mort.