Ady Endre: Én kifelé megyek

Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés
Jön messziről még-még utánam,
Zúgó fülemig alig ér el,
Mértföldeket lép-lép a lábam:
Én kifelé megyek.

Hátul: egyre messzebb az Élet,
Elöl: jön-jön az Ismeretlen,
Nem gyűlölöm, kiket gyűlöltem,
Nem szeretem, kiket szerettem:
Én kifelé megyek.

Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.

Manch ein Fluch, ein Lobwort, auch Gejohle,
Ist mir schon seit Langem auf den Fersen,
Dringt beim Wind noch kaum mehr in die Ohren,
Meilen sind mit schwerem Schritt gemessen: 
Mein Weg, der führt hier weg.
 
Hinten: immer weiter weg das Leben,
Vorne saust das Fremde immer näher,
Kein Hass gegen die, die ich je gehasst,
Auch keine Liebe für die einst Geliebten:
Mein Weg, der führt hier weg.
 
Was ich verlasse, weiß ich nicht mehr,
Stunden verschlagen mich nur noch weiter,
Die schwarz-grüne Last der Lorbeerbäume
Rieselt herab, trister Spätaussteiger:
Mein Weg, der führt hier weg.