Ady Endre: Én kifelé megyek

Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés
Jön messziről még-még utánam,
Zúgó fülemig alig ér el,
Mértföldeket lép-lép a lábam:
Én kifelé megyek.

Hátul: egyre messzebb az Élet,
Elöl: jön-jön az Ismeretlen,
Nem gyűlölöm, kiket gyűlöltem,
Nem szeretem, kiket szerettem:
Én kifelé megyek.

Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.

Cât-un alint, ocară, țipăt,
Vin de departe după mine,
Abia îmi ajung la urechi,
Pășesc-pășesc doar cu mile:
Ies din Viață.

În spate: Viața e în urmă,
În față: vine un Necunoscut,
Nu-i urăsc, pe care i-am urât,
Nu-mi plac, care mi-au plăcut:
Ies din Viață.

Ce las aci, nici nu știu,
Timpul departe mă poartă,
Balast de laur negru-verde
Plouă pe cel ce pleacă:
Ies din Viață.