Ady Endre: Én nem vagyok magyar?

Ős Napkelet olyannak álmodta,

Amilyen én vagyok:

Hősnek, borusnak, büszke szertelennek,

Kegyetlennek, de ki elvérzik

Egy gondolaton.

Ős Napkelet ilyennek álmodta:

Merésznek, újnak,

Nemes, örök-nagy gyermeknek,

Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsitónak,

Nyugtalan vitéznek,

Egy szerencsétlen, igaz isten

Fájdalmas, megpróbált remekének,

Nap fiának, magyarnak.

(S az álmosaknak, piszkosaknak,

Korcsoknak és cifrálkodóknak,

Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,

Magyarkodóknak, köd-evőknek,

Svábokból jött magyaroknak

Én nem vagyok magyar?)

Das Urmorgenland als solches träumte ihn

als solcher, wie ich bin:

Als Held, als Düster, als stolzer Massloser,

grausam, aber der, wer verblutet

an einen Gedanken.

Das Urmorgenland aber, so träumte ihn:

ganz mutig und neu,

ein edles, ewig grosses Kind,

Sonnen beseelte, Durstige, Trübselige,

unruhige Krieger.

Ein unglücklicher, gerechter Gott

schmerzhaft versuchte alles zu meistern,

für den Sonnensohn, den Ungarn.

(Und für die Schläfrigen, den Schmutzigsten

für Entarteten und Schnörkelnden,

für die halb Lebenden mit Schaumenden Mund

für vorgeblichen Ungarn, Nebelfresser

für aus Schwaben kommende Ungarn

und ich bin kein Ungar?)