Ady Endre: Őszi éjszakán

A szél ha hűvös éjszakákon

Lehűti mámoros fejem,

A te hideg, utolsó csókod,

Az jut eszembe énnekem.

Hiába száll agyamra mámor

S virrasztok annyi éjszakát,

Mindig érzem annak a csóknak

Halálos, dermesztő fagyát.

Ajkad akkor tapadt ajkamra

Utólszor... aztán vége volt...

Talán tavasz sem volt azóta,

Az egész világ néma, holt...

Mikor a szél fülembe súgja,

Hogy csóknak, üdvnek vége van,

A sírból is életre kelnék:

Zokognék, sírnék hangosan!…

Il vento, quando di notti fresche

Refrigera il mio ebbro capo,

Tuo gelido, ultimo bacio,

Mi sta venendo in mente.

L'ebbrezza invano cattura il mio senno

E se trascorro tante notti senza sonno

Sempre sento di quel bacio

Il letale, agghiacciante diaccio.

Allora le tue labbra con le mie s’univano

Per l'ultima volta… poi s’è finita…

Forse da allora la primavera è svanita

Tutto il mondo  è muto e privo di vita…

Quando il vento bisbiglia nelle mie orecchie

Che il bacio e la letizia hanno la fine,

Anche dalla tomba resusciterei:

In alta voce singhiozzerei, piangerei!…