Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

I am, of Death, a close relation,
I love a love that had lost its way,
I love to kiss and kiss the one
Who goes away.
 
I have much love for sickly roses,
The wilting women who long and wish,
The ray-filled, the sad and sorry times
So autumnish.
 
I love all the ghostly, beckoning
Cheerless hours, can hear their call,
They mock the Big, the Holy Death,
I love them all.
 
I love the ones who travel away,
Wakers, weepers who cannot refrain,
And on a cold and hoary morn,
meadows in rain.
 
I love a tired resignation,
Peace, crying when tears just won't begin,
Which poets, the sick, the wise use
To shelter in.
 
I love the lovelorn, disappointed,
The crippled ones, those, who stop and stall,
Those, who lack faith, the gloomy ones,
I love them all.
 
I am, of Death, a close relation,
I love a love that had lost its way,
I love to kiss and kiss the one
Who goes away.