Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Io sono parente della Morte,
Amo l’amore che svanisce,
Amo baciare colui
Che se ne va.
 
Amo le rose moribonde,
Le donne, se bramano fiorite.
I giorni -  autunnali,
Mesti e assolati.
 
Amo il richiamo spettrale,
Monitorio delle tristi ore,
Il sosia giocoso della Morte,
Della santa Morte.
 
Amo coloro che stanno partendo,
Coloro che piangono e si svegliano,
E i freddi prati all’alba piovosa
E pruinosa.
 
Amo la stanca rassegnazione,
I pianto senza lacrime, la pace,
Il rifugio dei saggi, poeti,
E ammalati.
 
Amo colui che rimasto deluso,
Ch’è invalido, chi s’è fermato.
Il non credente, il mesto:
Tutto il mondo.
 
Sono parente della morte,
Amo l’amore che svanisce,
Amo baciare colui
Che se ne va.