Ady Endre: Morţii (A Halottak Román nyelven)

Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok...

Nádas, fehér ház szűk kis ablakán
Néznétek csak az én édes anyám!...
Pedig előtte mécses sem lobog...
Óh, de akik csak halottat siratnak,
Mellette mégis százszor boldogok...

Cei care stau undeva-n linişte,
Acoperiţi uşor de salciile pletoase,
Pe ale căror mormânt lumânari pâlpâie,
Scăpaţi sunt ei de chinuri mult uitate:
Trăim plângând, dar fericiţi sunt ei...
 
Prin a căsuţei albe-ngusta fereastră
Doar de v-aţi uita la dulcea mea mamă! ...
Nici lumânări nu ard in faţa ei...
Vai, dar cei ce numai morţii-şi plâng,  
Cât ea de sute de ori mai fericiţi sunt...