Ady Endre: A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagy szemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.

June cuman, cu ochi mari,
Chinuit de dor înnegurat,
Turme a păzit și a pornit
La vestitul Hortobágy ungar.

Amurguri, fata morgana
Sufletul îi fermecau,
Când flori iviră-n inimă,
Mulțimi-turme le mâncau.

Deseori gândi la frumos,
Gândi la moarte, vin, fată,
În orice colț al lumii,
Bard sfânt putea să iasă.  

Când în jur a privit amici
murdari, blegi și în zdrență,
L-a îngropat repede cântul:
Înjură ori fluieră.