Ady Endre: A "Dies irae"

Szakítni minden földi jókkal,

Kiabálni: le a bírókkal,

Le a Halállal, ki a csókkal,

Nem birkozni a birkozókkal,

El a tettekkel, csitt a szókkal

De vitatkozni a valókkal

S fölhördülni egy sunyi bókkal,

Ha mégis csak megtart az Élet

De szép volna ez néha szépnek.

De én már mégis így maradtam,

Fél-élő, de egy szakadatlan

S megférhetetlen síri katlan.

Sokan sirnak majd még miattam

S elsiratják, amit sirattam.

Alkonyulnak, mire virradtam

S igazaimat majd riadtan

Érzik majd egy véres piacban

Hova befutottak inatlan:

Sokan sirnak majd még miattam.

S ekkor szabad csak nekem menni.

1916

Ignorând, tot ce dă pământul,

A zbiera: jos cu arbitrul,

Jos Moartea, jos sărutul,

A nu lupta cu luptătorul,

Gata cu fapte, jos cuvântul,

Dar a contesta adevărul,

Răgând laude ca șmecherul,

Dacă Viața tot ne ține,

Frumos ar fi, așa să fie.

Dar, așa mă voi menține,

O semi-vie nesfârșire

Și tombă contradictorie.

Mulți vor plânge după mine

Și bocesc a mea jelire.

Amurgind-n a mea zorire

Și lași, adevăririle

Vor simți-n piețe aprige,

Unde s-au pus din neștire:

Mulți vor plânge după mine.

Doar, atunci am scăpare.