Ady Endre: A "Dies irae"

Szakítni minden földi jókkal,

Kiabálni: le a bírókkal,

Le a Halállal, ki a csókkal,

Nem birkozni a birkozókkal,

El a tettekkel, csitt a szókkal

De vitatkozni a valókkal

S fölhördülni egy sunyi bókkal,

Ha mégis csak megtart az Élet

De szép volna ez néha szépnek.

De én már mégis így maradtam,

Fél-élő, de egy szakadatlan

S megférhetetlen síri katlan.

Sokan sirnak majd még miattam

S elsiratják, amit sirattam.

Alkonyulnak, mire virradtam

S igazaimat majd riadtan

Érzik majd egy véres piacban

Hova befutottak inatlan:

Sokan sirnak majd még miattam.

S ekkor szabad csak nekem menni.

1916

Орать: будет добра земного,

Долой судей, зерно в полову,

Прочь Смерть, вон поцелуй, нет слову,

Нет делу, и к драке готовым:

Нет драке, но снова и снова,

Переспоривая основу,

Но охрипло, за день дарован

Льстить Жизни, дала б подышать,

Хороша ведь когда хороша.

Но и так ей, пусть полумёртвый,

Остаюсь я и жду развёрстой

Непомерной могилой-прорвой.

Придет время, о непокорном

Обо мне, о злой моей скорби

Наплачутся, о, многим, многим

Припомнятся еще в тревоге

На грядущем кровавом торге

Сбивши ноги к концу дороги,

Правды мои, многим, многим

Тогда и идти можно будет.

* Dies irae: день гнева

1916