Ady Endre: A hajnalok madara
A hajnalok madara (Magyar)Virágporos, tüzes, szent szárnyát Hiába verdesem, töröm, Nem akar elmaradni tőlem Az Öröm, az Öröm.
Virágport szitál a lelkemre, Elkábít, mámorban ülök, Bús, vad tüzek serkennek bennem: Örülök, örülök.
Fölécsapok. Töröm a szárnyát. Hess, hess. Óh, vidám hajnalok Madara, mit akarsz te tőlem? Meghalok, meghalok.
Ő csak szitál. Mind tüzesebben Izznak az erek, idegek, Csak a verejtékem lesz egyre Hidegebb, hidegebb.
|
Der Vogel von Morgenröten (Német)Pollenvolle, feurige Flügel vergeblich schlage und Kreude, doch es will niemals von mir weichen die Freude, die Freude.
Pollen sieb es an meiner Seele, bin narkotisiert himmelshoch, traurig wilde Brände treiben mich: ich bin froh, ich bin froh.
Ich schlage zu. Breche den Flügel. Husch, husch. Flotte Turteln Perle, was willst du jetzt noch von mir? Ich sterbe, ich sterbe.
Er siebt weiter. Immer feuriger Blutgefässe, Nerven brennen, nur mein Schweiss wird immer weiter nur kälter und kälter.
|