Ady Endre: A hajnalok madara

Virágporos, tüzes, szent szárnyát

Hiába verdesem, töröm,

Nem akar elmaradni tőlem

Az Öröm, az Öröm.

Virágport szitál a lelkemre,

Elkábít, mámorban ülök,

Bús, vad tüzek serkennek bennem:

Örülök, örülök.

Fölécsapok. Töröm a szárnyát.

Hess, hess. Óh, vidám hajnalok

Madara, mit akarsz te tőlem?

Meghalok, meghalok.

Ő csak szitál. Mind tüzesebben

Izznak az erek, idegek,

Csak a verejtékem lesz egyre

Hidegebb, hidegebb.

Its fiery, holy, polleny wing

I cannot break, though try I may,

The joy I feel just keeps refusing

To fall, to fall away.

It sieves the pollen onto my soul,

It dazzles, enraptured I sit,

Wild, sad fires are starting in me:

I'm glad, am glad of it.

I slap at it, try breaking its wings.

Shoo, bird of joyful dawning sky!

Tell me what you are wanting from me,

I'll die, am soon to die.

It just keeps sieving. The veins, the nerves

In me are glowing more and more,

It's only my sweat that seems to turn

Much colder than before.