Ady Endre: A halál lovai

Holdvilágos, fehér úton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.
 
Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok.
A Hold is fél és elbúvik,
Ha jönnek a fehér úton.
 
Honnan jönnek, ki tudja azt?
Az egész világ szendereg:
Kengyelt oldnak, megállanak.
Mindig van szabad paripa
S mindig van gazdátlan nyereg.
 
S aki előtt megállanak,
Elsápad és nyeregbe száll
S fehér úton nyargal vele
Holdvilágos éjjeleken
Új utasokért a Halál.

Sulla strada bianca, al chiaro di luna,

Quando i pastori del ciel,

Inseguono le nuvole,

Cavalli scalzati trottano verso di noi,

Cavalli della morte.

Cavalli, assassini silenziosi,

In groppa cavalieri d'ombra,

Mesti, muti cavalieri d'ombra.

Anche la luna si cela intimorita,

Quando si avvicinano sulla strada bianca.

Da dove vengono, chi lo sa?

Tutto il mondo si è assopito:

Sciolgono la staffa, si fermano.

C'è sempre qualche libero destriere,

C'è sempre la staffa senza padrone.

Davanti a chi si arrestano,

Si sbianca e monta in sella,

Nelle notti, al chiaro di luna,

Galoppa con lui, sulla strada bianca,

In cerca dei nuovi viaggiatori, la Morte.