Ady Endre: A kísérő házak

Nem könnyen törődők a házak

S ha csöndes, jó éjszaka van

Sirnak, fájnak, indulnak, másznak

Az eltávozottak után.

S mikor a házak megindulnak

Nagyon nagy a szomorúság,

Keresik a dülöngő Másnak

Jövendő szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek

Olykor hiába volt az út,

De a házak sirnak és kelnek

S a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat

(Neked mindegy, add Istenem)

S add Istenem mind ama jókat,

Mik nekünk járnak és dukál.

1915

Нет не рухнет дом и не треснет,

Дом, он в тишь, когда ночь помягче

Повоет, повоет, и с места

Ползком вослед ушедшему.

И до чего ж велика тоска

Коль уж дома трогаются,

Каково им Одного искать

По щелям у Грядущего.

Бывает найдет неживого

А то и весь путь попусту,

Но выходит дом как повоет,

Навестит и то хорошо.

Пусть уж отыщет всяк своего

(Тебе-то что, дай им Боже)

Дай им Боже а еще всего

Что должно всем нам доброго. 

1915