Ady Endre: A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló gizgazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmúlt virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A magyar Ugar felett.

Bălăcesc prin paragină:
Peste tot bălărie, mohor.
Cunosc acest câmp sălbatic,
Ungurescul Ogor.

M-aplec până-n sfântul humus:
Virgin, dar ceva îl roade.
He, bălării până-n cer,
Unde e floare?

În jur lujeri aprigi,
Pândesc sufletul mort de ogor,
De miros de flori trase
Mă îmbăt cu amor.

E calm. Beldia, mohorul
Mă atrag, ascund, devin murdar
Și răsuflă un vânt râzând
Prin Ogorul ungar.