Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ady Endre: The lake laughed (A tó nevetett Angol nyelven)

Ady Endre portréja

A tó nevetett (Magyar)

Alkonyban szálltunk

Együtt a tavon,

Idegen ölű,

Ringató ölű,

Félelmes ölű,

Mélyvizű tavon.

Régi kínoknak

Bús köntösében

Úsztunk a tavon

S az éjre vártunk.

 

Öreg hajósunk

Karja reszketett,

Havas ormokról

Zúgtak a szelek,

A tó harsogott,

Hívott, kiabált,

Zúgott, jajgatott,

A tó nevetett.

Szálltunk, hajóztunk.

 

(A kínjainkat

- Súgtam csendesen -

Oldjuk végre fel.

Szent sír ez a tó,

Szerelmes karú,

Titkot őriző.

Ez ölelni tud,

Örökre ölel

És áldva ringat.

Nem tudja senki,

Ha ő átkarol,

Zuhanjunk, gyere.)

Ő néz, néz reám

És búsan tekint

És vágyón tekint

A partok fele.

Szállunk, rohanunk:

Óh, menni, menni,

Óh, élni tovább,

Bús kínok alatt

Járni, szenvedni,

De lenni, lenni.

A tó nevetett

Utánunk vadul,

A mélyvizű tó,

Idegen ölű,

Szerelmes ölű,

Áldott karú tó.

A tó nevetett

S bármerre megyünk

Azóta mindig:

Minden alkonyon

Halljuk nevetni.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

The lake laughed (Angol)

Together we floated

into the sunset on the lake,

On that deep lake,

That lap of strangeness,

Of cradling

And of fears.

In the sad garment

Of ageing anguish

We floated on the lake,

Awaited the night.

 

Our old boatman’s

Arms were trembling,

Blustering winds came

From snow-clad ridges,

The lake was howling,

Calling, shouting,

Droning, wailing,

The lake was laughing.

We were afloat, were boating.

 

(Let us at long last

- I quietly whispered -

Find release from our pains.

A holy tomb this lake,

With loving arms,

A secret-keeper.

It can embrace,

Forever embrace,

And bless whilst it cradles.

No one would know

If it were to hold us,

Come, let us take the plunge.)

She looks, she looks at me

And glances with sadness,

Glances with longing

Toward the shore.

We fly, we rush:

Oh, to go, to go,

Oh, to keep living,

To carry sad pains

And suffer,

But to be, to be.

The lake gave

A wild laugh as we left,

That lake of deep water,

That lap of strangeness,

Of love,

That lake of blessed arms.

The lake laughed

And since then,

Matters not where we go,

We hear it laugh

At every sunset.



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaKery, Leslie A.

minimap