Ady Endre: Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

1907

The Ér's a large ditch, sleepy and strange,
For sedge, bulrush and puddles a home.
But Kraszna, Szamos, Tisza, Duna…
Far as the Sea they carry its foam.
 
Should Scythian heights fall upon me,
Five-score curses block the blood in me,
Should dams be built by a thousand moles,
In spite of all that, I'll reach the Sea.
 
I want to, for it's tristful, daring,
World wonder, what could more wonderous be:
Then that one could start at the Ér, and
Run into the great big, holy Sea.